Leírása:
Termete: 10-20 cm. Életforma: Chamaephyta.
A növény heverő, örökzöld, kúszó hajtásai akár több méter hosszúak is lehetnek, 10–30 cm-enként legyökerezhetnek. A hajtások villásan elágaznak, végeik 5–15 cm magasan felemelkednek; befűződés nincs. A 4–6 mm hosszú, sűrűn álló levélkék ± ép szélűek, csúcsuk fehér szőrben végződik. A levélfelszín fakózöld, fénytelen. A lomblevelek szálas-lándzsásak, igen finoman fogazott szélűek, ± a hajtáshoz simulók. A hajtások egy része meddő marad, mások 10–15 cm hosszú nyeleken sporofillumfüzéreket hoznak. A 4–6 cm hosszú, 3–4 mm vastag sporofillumfüzérek 2–4-esével állnak, eleinte zöldesek, később sárgásbarnák.
Spóraérése:
július – augusztus
Élőhelye:
Mészkerülő, mindig savanyú talajon fordul elő. Mészkerülő erdők, Bükkösök, tölgyesek, nyíres fenyérek, szőrfűgyepek, erdeifenyvesek, fiatal lucosok lakója, de gesztenyésben is megtelepedhet. Néha váratlan helyeken is megjelenik, így telepített fenyvesekben, mészkőhegyen kova teléren.
Elterjedése:
Zemplén, Cserehát, Aggteleki-karszt, Ózdi-dombvidék, Bükk, Mátra, Medves, Karancs, Cserhát, Pilis, Budai-hegység, Bakony, Mecsek, Soproni- hegység, Kőszegi- hegység, Vasi- dombvidék, Vend-vidék, Őrség, Göcsej, Dél-Zala, Belső-Somogy, Tolnai-hegyhát (Lengyel), Szekszárdi- dombvidék, Nyírség, Bereg-Szatmári-sík.
Megjegyzés:
Hazánkban a leggyakrabban előforduló korpafű, gyakoribb, mint a többi faj együttvéve. Steril állapotban összetéveszthető a kígyózó korpafűvel és a részeg korpafűvel (Lycopodium annotinum, Huperzia selago)
Forrás:
Seregélyes Tibor, in Farkas Sándor (szerk.) 1999: Magyarország védett növényei. Mezőgazda Kiadó, Bp.
Szerdahelyi Tibor, in Király Gergő (szerk.) 2009: Új magyar füvészkönyv. Magyarország hajtásos növényei. Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, Jósvafő.