Ugrás a tartalomhoz

Védett fajok

leánykoncér*

Adatok

Magyar név: leánykoncér*

Latin név: Rutilus pigus

Tágabb kategória, magyar: Halak (osztály)

Tágabb kategória, latin: Pisces (classis)

Szűkebb kategória, magyar: Pontyalakúak (rend)

Szűkebb kategória, latin: Cypriniformes (ordo)

Fokozottan védett: nem

Természetvédelmi érték: 10 000 Ft

Védetté nyilvánítás éve: 2002

Védelmet biztosító jogszabály melléklete: 2. melléklet

Egyezmények: Bern III.

Irányelvek: Élőhelyvédelmi Irányelv II., Élőhelyvédelmi Irányelv V.

További információk

*: Beleértve a Rutilus virgo néven önálló fajként is ismert Rutilus pigus virgo alfajt is.
 
Ismertetőjegyek:
Mérsékelten magas, oldalról lapított testű hal. Legnagyobb magasságát a hátrasimított mellúszó végénél, tehát még a hasúszó kezdete előtt eléri. Hátúszójában 9-12 elágazó sugár van, kezdete a hasúszó alapjának hátsó szélével esik egy vonalba. Farkalatti úszója kevéssel a hátúszó alapja mögött kezdődik, benne 10-13 osztott sugár található. Szája kicsi, félig alsó állású. Szeme is kicsi, a szemgyűrű fehéres, nem narancsos. Enyhén ívelt oldalvonalán 44-49 pikkely számolható. Az idősebbek has-, anális és farokúszója vöröses vagy narancsos színezetű. Nagyobb példányai 20-30, kivételesen 40 cm hosszúak.
 
Hasonló fajok:
Leginkább a bodorkával téveszthető össze, de annak a szája csúcsba nyíló, szeme nagyobb, és szemgyűrűje rendszerint narancsos árnyalatú. Félig alsó állású szájuk miatt a fiatal példányok a nyúldomolykóhoz és a vaskos csabakhoz is hasonlítanak, de utóbbiak pikkelyei apróbbak, számuk az oldalvonalon 50 fölött van. A vörösszárnyú keszeg szája fölső állású, hátúszója jóval a hasúszók alapja mögött kezdődik. A jászkeszeg szája csúcsba nyíló, pikkelyei apróbbak, számuk az oldalvonalon 55-60. A sujtásos küsz szája csúcsba nyíló, anális úszója hosszabb, 15-17 osztott sugár támasztja.
 
Környezet:
Tipikus környezetét a folyók sebesebb sodrású, kavicsos és sóderes medrű, üledéktől mentes szakaszai adják. Nagyobb folyókon ez a paduc- és márnazónát, kis folyókon a domolykózónát jelenti.
 
Táplálék:
Magányosan vagy néhány példányból álló kis csapatokban a mederfenéken keresi táplálékát, ami kisebb gerinctelenekből, főként rákokból, rovarlárvákból és puhatestűekből áll.
 
Szaporodás:
Ivarérettségét 3-4 évesen éri el. Márciustól májusig szaporodik, amikor a tavaszi áradás elönti a folyók hullámterét. A hímek nászidőszakban több sorban elhelyezkedő tövisszerű nászkiütéseket viselnek. A főmedret elhagyó anyahalak a vízzel borított ártéri növényzetre ívnak. Az ikraszemek száma példányonként átlagosan 25-30 ezer, átmérőjük kb. 2 mm.
 
Elterjedés:
A faj törzsalakja Észak-Olaszország folyóiban (Pó, Brenta, Piave) és nagyobb tavaiban (Lago Maggiore, Comói-tó, Garda-tó) él. A nálunk előforduló alfaj, a leánykoncér sem sokkal nagyobb területen honos, csupán a Duna felső és középső részén, valamint a vízrendszeréhez tartozó folyók megfelelő szakaszán található meg. A leánykoncér a Duna vízrendszerének bennszülött alfaja, amely vizeinkben is őshonos. Régebben számos folyónkból leírták, ám ezek jelentős részéből mára eltűnt. Az utóbbi 20 évben csak néhány folyónkból került elő:
• Öreg-Duna, Mosoni-Duna, Lajta, Rába, Duna,
• Dráva, Mura,
• Tisza, Túr, Kraszna, Bodrog.
 
 
Jelentőség:
Ritkasága miatt gazdaságilag nincs jelentősége, természeti értéke viszont megkülönböztetett figyelemre érdemesíti. Európa ritka és sebezhető halai közt tartják számon, és mivel kizárólag a Duna vízrendszerében él, fennmaradásáért itt kell tennünk. A legnagyobb veszélyt a vizek szennyeződése, illetve a folyók duzzasztása, ennek következtében élőhelyük beszűkülése jelenti. Törvényeink védik, de a fokozottan védett fajok közé történő átsorolása is indokolt lenne.
 
Forrás: Harka Á. – Sallai Z. (2004) : Magyarország halfaunája – Képes határozó és elterjedési tájékoztató (Nimfea Természetvédelmi egyesület, Szarvas) ISBN 963 86475 3 1
 
 
 
 

Fajok elterjedése

Galéria

Sáv bezárása