Vissza az előző oldalra
Magyar név: vörösnyakú vöcsök
Latin név: Podiceps grisegena
Tágabb kategória, magyar: Madarak (osztály)
Tágabb kategória, latin: Aves (classis)
Szűkebb kategória, magyar: Vöcsökalakúak (rend)
Szűkebb kategória, latin: Podicipediformes (ordo)
Fokozottan védett: igen
Természetvédelmi érték: 250 000 Ft
Védetté nyilvánítás éve: 1954
Védelmet biztosító jogszabály melléklete: 2. melléklet
Egyezmények: AEWA, Bern II., CMS II.
Irányelvek: Madárvédelmi Irányelv
Hazai elterjedés Költőterületei elsősorban a Tiszántúlon vannak, főleg a Hortobágyon. A Duna–Tisza közén már jóval ritkább. A Dunántúlon biztosan csak a Kis-Balatonon költött a MAP-felmérés időszaka alatt. Mocsarakban, benövényesedett halastavakon és víztározókon fészkel, ahol a dús növényzet és a nyílt víz megfelelő arányú mozaikot alkot. Nem költő egyedeket a Dunán, illetve nagyobb tavainkon, így a Balatonon, a Velencei-tavon, a Tisza-tavon figyeltek meg, de megjelenésére mocsarakban, halastavakon, bányatavakon és mélyebb vizű legelőtavakon is számítani lehet. Időbeli előfordulás Leggyakrabban április és október között fordul elő. Jellemzően vonuló, de át is telel. A biztos fészkelésére vonatkozó megfigyelések május és július közepe közé esnek. A hazai fészkelőállomány nagysága Állományát az 1990-es években 80–150, 2015–2017 között a nemzetipark-igazgatóságok szakemberei 10–20 párra becsülték. Természetvédelem Védelme vízmegőrzéssel biztosítható, így a megfelelő fészkelőhelyek fenntarthatóak számára. Halastavi megtelepedése esetén a hínárirtást vagy a tó lecsapolását a fészkelés és fiókanevelés alatt tiltani kell. Forrás: Pigniczki Cs. 2022. Vörösnyakú vöcsök. – In: Szép T., Csörgő T., Halmos G., Lovászi P., Nagy K. & Schmidt A. (szerk.) Magyarország madáratlasza. 2., javított és kiegészített kiadás. – Agrárminisztérium, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest, pp. 186–187.
Sáv bezárása