barna rétihéja

Hazai előfordulás
Tipikus fészkelőhelyei az alföldi mocsarak, tavak, halastavak, folyóvölgyek, csatornák, holtágak dús és magas növényzete (nádasok, gyékényesek). Megtelepedéséhez az áprilisi revírfoglalás és fészeképítés időszakában legalább 20–30 cm-es vízborítás szükséges, de gyakran akár 1–2 méter mély vizekben álló gyékényesekben, nádasokban is megtelepszik. Mivel sok helyen elegendő táplálék áll rendelkezésére, de hiányoznak a vízben álló nádasok, gyékényesek, a száraz füves pusztákon, mezőgazdasági területeken (gabonatáblákon) is megtelepedhet. Az ilyen helyen költő párok fészkeiket a talajra építik. Napjainkban az állomány nagyobb része a Tiszántúlon, a Duna és Tisza menti egykori ártéri területeken, kisebb részben a Dunántúl síkvidéki, vizes területein (Kisalföld, Mezőföld) fészkel. Szórványosan minden vizes élőhelyen előfordulhat, ahol fészkelésre alkalmas nádas, gyékényes található.

Időbeli előfordulás
A hazánkban költők zöme március közepén érkezik vissza. A költési időszak – a biztos fészkelési megfigyelések alapján – április elejétől augusztus közepéig tart. Az őszi vonulás előtt, augusztusban, szeptemberben alkonyatkor nagyobb nádasokban, zsombékosokon gyülekeznek a madarak éjszakázásra. Az állomány nagyobb része szeptember második felében kezdi meg az elvonulást, kisebb részük október közepéig kitart. Minden évben megfigyelhetők áttelelő példányok is.

A hazai fészkelőállomány nagysága
Állományát az 1990-es években 1000–1500, 1999–2002 között 5200–6700, a 2010-es évek elején 7–10 ezer párra becsülték. Az 1990-es évek állománynagyságát valószínűleg jelentősen alulbecsülték. A 2017–2018 közötti állományfelmérések alapján becsült költőállomány-nagyság 8,4–12 ezer pár. Az évente költésbe kezdő párok számát az alkalmas élőhelyek mellett a rendelkezésre álló táplálék, elsősorban a mezei pocok mennyisége határozza meg. Az átlagos táplálék-ellátottságú évekhez képest a pocokgradációs években a költőpárok száma 50–100%-kal is megemelkedhet.

Természetvédelem
Veszélyeztetheti az illegális elpusztítás, például varjúfélék csapdázása során befogott egyedek esetében, illetve illegális mérgezés útján. Az egyre szárazabb időjárás miatt sekélyvizű élőhelyeit a kiszáradás veszélyezteti. A part menti nádasok, gyékényesek fészkelési időben történő levágása, esetenként a beszántása sok fészek pusztulását okozhatja. Mezőgazdasági területeken (gabonaföldeken) fészkelőknél az emlősök predációja miatt is gyakran meghiúsul a költés. A több száz méter hosszúságot is elérő esőztető öntözőberendezések (lineár) üzemeltetése a kotlási időszakban (a vízpermet szórása miatt) biztosan tönkreteszi a fészkelést a csatornákat szegélyező nádasokban, kubikgödrökben.

Forrás: Tóth L. 2022. Barna rétihéja. – In: Szép T., Csörgő T., Halmos G., Lovászi P., Nagy K. & Schmidt A. (szerk.) Magyarország madáratlasza. 2., javított és kiegészített kiadás. – Agrárminisztérium, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest, pp. 371–372.