héja

Hazai elterjedés
Általános elterjedésű faj, amely a magasabban fekvő tűlevelű erdőkben éppen úgy megtalálható, mint az alacsonyabban lévő lombos erdőkben. Az alföldi, kisebb-nagyobb erdőfoltokban, esetenként fasorokban, a nagyobb folyóinkat szegélyező puha- és keményfás ligeterdőkben is fészkel. Csak a teljesen nyílt, intenzív mezőgazdasági művelés alatt álló területekről hiányzik, ahol nincsenek költésre alkalmas facsoportok. Jellemző fészkelője a nagy kiterjedésű erdőknek. Fészkét – a kedvező beszállás érdekében – gyakran építi nyiladékok és erdőszélek közelében. Az előfordulási modell alapján jelenlétének nagyobb a valószínűsége a középhegységek és dombságok területén, mint az Alföldön és a Kisalföldön.

Időbeli előfordulás
Az állomány nagyságához viszonyítva, életformájából fakadóan ritkán látható faj. Előszeretettel vadászik kora reggel és a késő délutáni órákban. Költési időszakban gyakori, hogy a fészke közelében költő énekesmadarakat zsákmányolja, ezért ebben az időszakban ritkábban lehet megfigyelni. Időjárástól függően február végén kezdi meg látványos nászrepülését, március közepén, április elején az első fészekaljakat is lerakják. Ősszel és télen a nagyobb településeken látványosan vadászik galambokra, gyakran éjszaka is. Nászrepülése kivételével ebben az időszakban lehet a leggyakrabban megfigyelni. Nem vonul, a költőpárok általában egész évben fészkelőterületükön tartózkodnak, de a fiatalok a költési időszak után szétszóródnak, elsősorban a Kárpát-medencében, miközben kis számban tőlünk északabbról érkező példányok is érkeznek a Kárpát-medencébe telelni.

A hazai fészkelőállomány nagysága
Állományát az 1990-es években 1000–3000, 1999–2002 között 1200–3100, 2014–2018 között 1100–1300 párra becsülték.

Természetvédelem
Nem táplálékspecialista, egértől a mezei nyúlig, verébtől a fácánig számos faj szerepel a zsákmánylistáján. Védetté nyilvánítása előtt elsősorban a fiatal példányokat nagy számban pusztították a fácán- és baromfitelepek közelében, de az illegális pusztítás ma is súlyos veszélyeztető tényező e fajnál. Költését a vegetációs időszakban végzett erdészeti munkálatok veszélyeztethetik. Lakott környezetben vadászva gyakran előfordulhat az illegális befogásuk, pusztításuk. Napjainkban a legsúlyosabb veszélyeztető tényezőt a túlszaporodott varjúfélék befogására alkalmazott eszközök jelentik. Az apróvadas területeken költési időszakban több ezer csapdát alkalmaznak. A csapdákba élő varjút vagy szarkát helyeznek el, amely madarak zsákmányolása közben a héja, a karvaly, de még az egerészölyv is fogságba esik. A befogott ragadozómadarak nem tudják kotlás közben párjukat váltani vagy a fiókákat etetni és a tollazatuk is sérülhet, ami a költésüket veszélyezteti. Esetenként a befogott madarat nem engedik szabadon.

Forrás: Bagyura J. 2022. Héja. – In: Szép T., Csörgő T., Halmos G., Lovászi P., Nagy K. & Schmidt A. (szerk.) Magyarország madáratlasza. 2., javított és kiegészített kiadás. – Agrárminisztérium, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest, pp. 369–370.