karvaly

Hazai elterjedés
Általánosan elterjedt, gyakori ragadozómadár-faj. Természetes élőhelye a mezőgazdasági vagy lakott területeket övező ligeterdők, ártéri erdők, ahol a fedett és nyílt területek váltakozását kedveli. Élőhely- és táplálékigénye alkalmazkodik a civilizáció terjeszkedéséhez, gyakran a lakott területek zöldterületein, parkjaiban, nagyobb kertjeiben is költ. Előszeretettel költ telepített fenyvesekben. Fenyves híján, illetve letermelésük esetén lombhullató fákon fészkel. Vegyes állományokban kedveli a juhar- és tölgyféléket, valamint az ostorfát. Fészkelése nem ritka facsoportokban, fasorokban vagy energiafa telepítésekben sem. Jellemzően a lombkorona alatt vadászik, ezért a fiatal, kevés aljnövényzettel rendelkező erdőket kedveli. Lombhullató öreg erdőkben elsősorban télen éjszakázik. 

Időbeli előfordulás
A hazai állomány állandó. Észlelési gyakorisága életmódjából adódóan 10–35% közötti. A gyűrűzési adatok azt mutatják, hogy az északi régió karvalyai Magyarországon vagy délebbre telelnek, így a hazai állomány októbertől február végéig feldúsul. A fiatal madarak kirepülés utáni diszperziós mozgása mintegy három hónapig tart. Az öreg madarak vagy a költőterületen maradnak – elsősorban a hímek – vagy kisebb távolságra távolodnak el, átlagosan 6–24 km sugarú körben mozogva.

A hazai fészkelőállomány nagysága
Állományát az 1990-es években 600–1000, 1999–2002 között 1000–2000, 2015-ben 2000, 2014–2018 között 3600–5400 párra becsülték.

Természetvédelem
A faj jól tolerálja a civilizációt, jól alkalmazkodik a változó környezethez. Egyre gyakoribb a településeken való költése is. A flóra- vagy tájidegen fenyőtelepítések letermelése átmenetileg az adott költőterületeken okozhat költési kieséseket, de hamar elfoglalja a környező, számára kedvező feltételeket biztosító fás területeket. Reprodukciós sikere a területen élő énekesmadarak állományának nagyságától függ. Fő veszélyeztető tényezői a sportgalambászok illegális befogásai, illetve a nyugat-nílusi vírus, kisebb részben a természetes predátorai, például a héja vagy a macskabagoly. Tojásos és kisfiókás fészekaljára további károsító tényezőként hatnak a nagy számban jelen lévő varjúfélék, illetve alkalmilag a mókus, a nyest és a nyuszt is.

Forrás: Bérces J. 2022. Karvaly. – In: Szép T., Csörgő T., Halmos G., Lovászi P., Nagy K. & Schmidt A. (szerk.) Magyarország madáratlasza. 2., javított és kiegészített kiadás. – Agrárminisztérium, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest, pp. 367–368.