bíbic

Hazai elterjedés
Viszonylag gyakori költő- és átvonuló faj. Fészkelőállományának nagyobb része a Duna–Tisza közére és a Tiszántúlra, a Kisalföldre és egyéb dunántúli vizes élőhelyekre (Balaton melléke, Fertő tó térsége) koncentrálódik, de szerte az országban fészkel a számára alkalmas élőhelyeken. A modell alapján az ország alacsony fekvésű területein fordul elő, kedvezőek számára a szikes és szikesedésre hajlamos gyepek és a lágyszárúak dominálta vizes élőhelyek, zárt gyepek, illetve kisebb mértékben a szántók is. Ritkán a folyók hullámterében megmaradó vízfoltok mellett is megtelepszik. A magas fás szárú borítottsággal rendelkező területeket és a mesterséges felszíneket kerüli. Az állomány sűrűségének modellezése alapján legjelentősebb állományai az Alföldön, a Mezőföldön, a Kisalföldön, a Fertő tó környéki alkalmas élőhelyeken és a Balaton délnyugati mellékén találhatóak. A denzitás modellezése alapján nagyobb állománysűrűség kialakulásának kedvező az állóvizek, a lágyszárú dominanciájú vizes élőhelyek, a szikesek és kis mértékben a szántók megléte is. A bíbic egyre gyakoribb költőfaj olyan szántóföldeken, amelyek közvetlen környezetében vizes élőhely helyezkedik el. Ennek az az oka, hogy a tavaszi belvizek miatt a művelésbe később bevont agrárterületeken lévő napraforgó- vagy gabonaföldek esetében a kotlás kezdetekor a növénykultúra még nem olyan magas, amely ellehetetlenítené a fészkelés megkezdését. Előfordulhat extrém helyen történő költése, mint például nádban vagy úszó kolokán-szőnyegen.

Időbeli előfordulás
Egész évben előfordul. Bár az állomány nagy része vonuló, enyhe teleken mindig vannak áttelelő madarak. A megfigyelések gyakorisága májusban tetőzik, de egyértelmű csúcsok figyelhetőek meg a márciusi és a szeptember–októberi időszakban is, amikor az átvonuló csapatok adják a magasabb értéket. Őszi vonuló csapatainak nagysága gyakran ezres, de elérheti a tízezres nagyságrendet is. Az első madarak február közepén–végén érkeznek vissza a költőhelyre, márciusban megtörténik a revírek foglalása és a hónap végén már megjelennek az első fészekaljak. Gyakori a fészkek megsemmisülése, így a pótköltések következtében nem ritkán még júniusban is találhatóak teljes fészekaljak.

A hazai fészkelőállomány nagysága
Állományát 2005–2007 között 20–50 ezer, 2000–2012 között 29–38 ezer, 2017–2018 között 8400–16 500 párra becsülték.

Természetvédelem
A faj állományát a földhasználat intenzívebbé válása, a vizes élőhelyek lecsapolása és a tojásgyűjtés már a 19. században is csökkentette. A klímaváltozás okozta vízhiány következtében költési időszakban kiszáradó szikes tavak, száradó gyepek élőhelyvesztést okoznak a fajnak. A szántóföldekre költeni kihúzódó, egyre jelentősebb számú bíbicet fokozottan érintik a mezőgazdasági munkák okozta fészekalj-pusztulások. A predáció minden földön fészkelő madárfajnál, így a bíbicnél is kiemelt veszélyeztető tényező, amelynek hatását a vaddisznó, a szőrmés ragadozók (vörös róka, aranysakál) és a madarak közül a varjúfélék (dolmányos varjú, szarka) visszaszorításával vagy kizárásával lehet eredményesen csökkenteni. Célszerű a megfelelő legelési intenzitás biztosítása a költőterületein.

Forrás: Tokody B. & Kiss O. 2022. Fürj. – In: Szép T., Csörgő T., Halmos G., Lovászi P., Nagy K. & Schmidt A. (szerk.) Magyarország madáratlasza. 2., javított és kiegészített kiadás. – Agrárminisztérium, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest, pp. 203–205.