Testhossz: 3,5-4,8 cm, alkarhossz: 3,1-3,6 cm, testtömeg: 4-8 g
Hazai elterjedés
Főként hegyvidéken él, de ritkán alacsonyabb térszíneken is előfordul. Jelentősebb állományai az Északi- és a Dunántúli-középhegység területén találhatók, emellett a Mecsekben, Kőszegi-hegységben és a Zalai-dombságban is él. Az Alföldről – néhány előfordulást leszámítva – hiányzik. Azt lehet mondani, hogy ahol őshonos keményfa erdők vannak, ott a bajuszos denevér is előfordulhat. Régebbi adatainak egy része a nagyon hasonló, 2001-ben leírt nimfadenevérre vonatkozhat.
Élőhelye
Erdőlakó denevérfaj, főként tölgyesek lakója. Szereti a víz közelségét, gyakran megtalálható középhegységeinkben levő kis erdei tavak környékén, égeressel kísért patakvölgyekben. Hasonló élőhely igényük miatt gyakran a Brandt- és a nimfadenevérrel együtt fordul elő.
Életmód
Búvóhelyei nyáron faodvakban találhatók, télire egy kisebb részük barlangokba, felhagyott bányavágatokba vonul telelni, míg a többség faodvakban telel át. Hidegtűrő faj, téli álma novembertől márciusig tart. Vadászterülete erdőkben, fás területeken van. Nyáron 30-50 példányos kolóniákat alkot, de hazánkban erről nincsenek ismereteink. Jellemzően helyhű, de kimutatták már 240 km-es vándorlását is Európában.
Természetvédelmi megítélés
Közepesen gyakori faj. Állományának fennmaradása szempontjából az élőhelyén végzett fakitermelés a legproblémásabb. A búvóhelyként szolgáló odvas fák kivágása mellett, az égeresek, mint táplálkozóhely szelektív letermelése is veszélyezteti. Védelme érdekében az őshonos fafajok telepítését kell támogatni. Telelőhelyeinek zavartalanságát is biztosítani kell védelme érdekében.
Forrás: Bihari Z., Csorba G., Heltai M. (ed.) (2007): Magyarország emlőseinek atlasza. Kossuth Kiadó. Budapest. p. 360. ISBN 978-963-09-5610-9