Ugrás a tartalomhoz
Főoldal
Search for:
Hírek
Intézményrendszer
Természetvédelemért felelős Helyettes Államtitkárság
Nemzeti park igazgatóságok
Természetvédelmi Őrszolgálatok
Kormányhivatalok
Önkormányzatok, jegyzők
Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ
Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Nonprofit Kft.
Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft.
Tevékenységi körök
Fajok és élőhelyük védelme
Földtudományi természetvédelem
Hazai génmegőrzés
Inváziós fajok elleni védekezés
Jogi védettség biztosítása
Környezeti nevelés
Magyarország GMO-mentes stratégiája
Natura 2000 hálózat
Nemzetközi egyezmények és együttműködések
Nyilvántartások vezetése és adatszolgáltatás
Tájvédelem
Természetközeli gazdálkodás
Természetvédelmi bemutatás, ökoturizmus
Természetvédelmi fejlesztések
Természetvédelmi monitorozás, Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer (NBmR)
Természetvédelmi őrzés
Természetvédelmi pályázatok, projektek
Természetvédelmi vagyonkezelés
Térségi együttműködések
Veszélyeztetett vadon élő fajok fenntartható kereskedelme (CITES)
Vizsgák szervezése
Tematikus keresők
Védett természeti területek
Hrsz-kereső
Védett fajok
Országos Barlangnyilvántartás
Barlang bibliográfiai adatbázis
Interaktív természetvédelmi térkép
Natura 2000 területek
Természetvédelmi bemutatás
Természetvédelmi és tájvédelmi szakértő
Táji és természeti örökségünk
Védett természeti területek
Védett természeti értékek
Egyéb, táji és természeti örökségünk megőrzését elősegítő (területi) kategóriák
Természetvédelem az EU-ban
Natura 2000 hálózat
LIFE program
Egyezmények, együttműködések
Természetvédelmi elismerések
Pro Natura
A Természetvédelem Nagykövete
Dokumentumtár
Dokumentumok
Főmenüpont minta
Almenü csempebokorral
Mit tehet Ön a természetért?
A vadon etikettje
Sérült állatokhoz útmutató
Természetbarát otthon
Önkéntes programok
Dokumentumtár
Védett fajok
Vissza az előző oldalra
Adatok
További információk
Testhossz: 4,0-4,8 cm, alkarhossz: 3,1-3,7 cm, testtömeg: 4-10 g
Hazai elterjedés
1993 nyarán sikerült első ízben bizonyítani hazai előfordulását egy Keszthelyen fogott példánnyal. Azóta az ország számos pontján előkerült a Mecsektől Sopronig, Egertől Szegedig. A hazai denevérkutatásnak köszönhetően végigkísérhettük a faj magyarországi terjeszkedését. Magyarországon sík és dombvidéken, valamint a hegységek völgyeiben, medencéiben is előfordul. Összefüggő elterjedési területről csak a Dél-Dunántúlon beszélhetünk.
Élőhely
Európa mediterrán országaihoz hasonlóan hazánkban is emberi településekhez kötődnek kolóniái. Kedvelik az épületek déli és nyugati kitettségű burkolt felületeit, ahol a burkolat alá húzódva találhatók. A hímek is sokkal szívesebben választanak szálláshelyül épületréseket, üregeket, mint faodvakat. Nagyobb kolóniái eddig néhány településünkön ismertek (Keszthely, Kölked, Lánycsók). Nagyon kedveli a városi parkokat, de erdei utakon, nyiladékokon és nyílt területeken ugyancsak vadászik. A nászidőszakban megjelennek zárt erdőkben található barlangoknál is. Telelőhelyül legtöbbször a nyári szálláshelyeket használják, vagy szétszóródnak annak közelében. Rendszeresen megjelennek közintézményeink (iskolák, kultúrházak, stb.) hagyományos gerébtokos ablakai között vagy redőnytokokban. Barlangban telelő példány még nem került elő.
Életmód
Állandó denevérfajunk, mely legtöbbször a nyári szállásként szolgáló épületeket használja telelésre is. A hazai állomány életmódbeli szokásainak kutatása jelenleg folyik, erről még keveset tudunk. Nem alszik mély téli álmot, gyakran felébred akkor is, ha az átlagnál melegebbek a téli napok, és akkor is, ha lényegesen hidegebbek. A kolóniák mérete elérheti a 80-100 egyedet is, de a 30-50 egyedből álló kolóniák a legáltalánosabbak. Hazánkban a legnagyobb ismert kolónia 50 példányból áll. Európai ismert távrepülési rekordja 5 km volt.
Természetvédelmi megítélés
A hazai denevérfauna elmúlt 10-12 évben megjelenő tagja, mely Európa-szerte terjedőben van. Hazánkban mára sok városban stabil kolóniái alakultak ki. A faj további terjedésének szempontjából a megfelelő telelési stratégia kialakulásának van kulcsszerepe. Ugyanis a ragadozóknál jóval nagyobb mértékű pusztulást okozhatnak a kemény téli fagyok. Úgy tűnik, mintha e mediterrán telekhez szokott faj nálunk nem tudná elsajátítani a sikeres áttelelés módszereit. Ilyen alkalmakkor általában tömegesen ébrednek fel a nem jó búvóhelyet választó példányok, de gyakran egész kolóniák is. Sorsuk legtöbbször a kiszáradás, majd a pusztulás. Természetvédelmi helyzete jelenleg jó, bár az emberi épületekhez erősen kötődő kolóniái még sok konfliktushelyzet forrásai lehetnek. A faj védelme érdekében kutatni kellene a városi fasorok, sétányok, parkok rovarkártevők elleni vegyszeres kezeléseinek, valamint a vízpartokon végzett szúnyogirtásoknak denevérekre gyakorolt hatását (ez több antropofil faj esetében is érdekes lehet).
Forrás: Bihari Z., Csorba G., Heltai M. (ed.) (2007): Magyarország emlőseinek atlasza. Kossuth Kiadó. Budapest. p. 360. ISBN 978-963-09-5610-9
Fajok elterjedése
Galéria
Sáv bezárása
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.
Elfogadom
Adatkezelési tájékoztató