Ugrás a tartalomhoz

nagy pele

Adatok

Magyar név: nagy pele

Latin név: Glis glis (Myoxus glis)

Tágabb kategória, magyar: Emlősök (osztály)

Tágabb kategória, latin: Mammalia (classis)

Szűkebb kategória, magyar: Rágcsálók (rend)

Szűkebb kategória, latin: Rodentia (ordo)

Fokozottan védett: nem

Természetvédelmi érték: 50 000 Ft

Védetté nyilvánítás éve: 1974

Védelmet biztosító jogszabály melléklete: 2. melléklet

Egyezmények: Bern III.

További információk

 
Testhossz: 13-18 cm, farokhossz: 12-15 cm, testtömeg: 100-180 g
 
 
Hazai elterjedés
A nagy pele elsősorban hegy- és dombvidékeinken találja meg létfeltételeit, bár a Kiskunság egyes erdőfoltjaiban is valószínűsíthető a jelenléte. Hazai elterjedési területe a nagyobb kiterjedésű, elsősorban az őshonos fafajok alkotta erdőkre korlátozódik.
 
Élőhely
Magyarországon a monokultúrás, telepített fenyőerdőkben nagyon ritkán telepszik meg, akkor is elsősorban csak időszakosan, és kizárólag a bokrosodott, őshonos cserjékkel tagolt részeken, szegélyeken. Kedveli a gyertyános- és cseres tölgyeseket, az elegyes bükkösöket, a művelés alatt álló és a felhagyott gyümölcsösöket, amennyiben azok kellően bokrosodottak. Az emberi környezethez a nagy pele jobban alkalmazkodik, mint a másik két hazai pelefaj, így gyakran felbukkan erdőközeli építmények közelében vagy azok padlásán.
 
Életmód
A nagy pele elsődlegesen szürkületi, éjszakai állat. Általában sötétedés után bújik elő fészkéből és nagyjából éjfélig jár táplálék után. Több fát, illetve kiterjedtebb vegetációfoltot is végigcserkészik az éjszaka folyamán. Az éjszaka közepén egy rövid időre, mintegy fél órára visszatér faodvakban vagy más üregekben lévő fészkébe, majd virradatig territóriumának határait ellenőrzi végig. A nagy pele szigorúan őrzi a territóriumát, feromonokkal és akusztikusan is jelzi annak határát. Nagyon sokféle hangot használnak a kommunikációjukban. Társas viselkedésüknek egy jellemzője, hogy nagyon “veszekedősek”, a hímek sokszor komoly harapásokkal meg is küzdenek egymással. Ugyanakkor kis csoportokban gyakran együtt húzódnak a téli hibernációra, bár ebben az alkalmas telelőhelyek kis száma is szerepet játszhat. Amíg a kifejlett hím egyedek mozgáskörzete nem fed át, addig a nőstények gyakran egy-egy hím territóriumán belül is szabadon mozoghatnak. Főleg a fiatal, ivaréretlen példányok a téli álomra való felkészülés jegyében, a vegetációs időszak vége felé, gyakran nappal is kimerészkednek a fészkükből táplálék után. Kizárólag az ágakon mozognak, ügyességben, fürgeségben a mókusokat is felülmúlják. Rendkívül jól látnak, hallanak, illetve a bajszuk segítségével érzékelnek a sötétben. A téli álom előtt normális testsúlyuknak akár kétszeresére is meghíznak (a magyarországi populációk 200-250 grammra, míg Horvátországban fogtak már 600 g-os nőstényt is), ilyenkor természetesen mozgásuk is lomhává válik. Téli álomra szeptember végén – október közepén, akár több méteres mélységbe is behúzódnak, maguk ásta, béleletlen föld alatti üregekbe. Néha madárodvakban, barlangokban vagy épületek zugaiban is áttelelnek. A valódi téli álom hat-hét hónapig is eltart, novembertől áprilisig, májusig (a fiatalabbak később mennek el aludni és hamarabb ébrednek). Testhőmérsékletük ilyenkor 2 Co-ra zuhan le.
 
Természetvédelmi megítélés
A második leggyakoribb pelefajunk. Magyarországi állományai többnyire nem veszélyeztetettek, bár élőhelyeinek felszámolása, átalakítása, folyamatos zavarása lokálisan eredményezheti egy állomány eltűnését. Az épületek padlásán időlegesen megtelepedő példányok szándékos irtása természetvédelmi szempontból sem kívánatos, jogszabályba ütköző tevékenység. A nagy pele húsa a rómaiak óta különlegességnek számít, több európai országban fogyasztották, Horvátországban pedig tradicionális okokból, napjainkban is vadásszák. A hagyományos erdélyi konyha is különleges csemegeként tartotta számon.
 
 
 
 
 
Forrás: Bihari Z., Csorba G., Heltai M. (ed.) (2007): Magyarország emlőseinek atlasza. Kossuth Kiadó. Budapest. p. 360. ISBN 978-963-09-5610-9
 

Fajok elterjedése

Galéria

Sáv bezárása