üstökösgém

Hazai elterjedés
Elsősorban az Alföldön, a Kisalföldön és a Balaton melletti vizes élőhelyeken (Kis-Balaton, Nagy-berek) fészkel. Költ a Sumonyi-halastavakon is. A középhegységek területén költési időn kívül sem észlelték a felmérők. Hazai állománya leginkább halastavak nádasaiban, kiterjedt lápok és mocsarak nádas és rekettyefüzes részein, hullámtéri területek fás-bokros gémtelepein költ. Fészkét nádra, bokrokra és fákra egyaránt építheti.

Időbeli előfordulás
Az első példányok általában április elejétől érkeznek vissza. Tojásos fészkeit május közepe és július közepe között találták. Biztos fészkelését május első fele és augusztus közepe között jelezték a megfigyelők. Az utolsó példányok jellemzően szeptember végén – október elején vonulnak el. Legkorábban március 29-én, legkésőbb pedig november 16-án észlelték Magyarországon.

A hazai fészkelőállomány nagysága
Magyarországon 1951-ben 95 párat jelentettek az adatközlők, de Szijj József (1954) a felmérés hiányosságait figyelembe véve ennél az értéknél valamivel többre becsülte az állományt. Az 1976–1980 között végzett országos felmérés eredménye 235 pár lett. Állományát 1996-ban 185 párban adták meg, más becslések szerint ekkor 200–300 páros volt. A 2000-es évek elején országos állományát 150–350, 2005–2007 között 200–400, 2015–2018 között a nemzetipark-igazgatóságok szakemberei 240–290 párra becsülték.

Természetvédelem
A faj védelme szempontjából a víz megőrzése az egyik kulcskérdés. Halastavakon azokat a tóegységeket, ahol a gémtelep is van, a költés elejére fel kell tölteni és a költés végéig biztosítani kell a vízszint stabilitását. A nádaratás során biztosítani kell, hogy megfelelő méretű és helyzetű nádfoltok maradjanak érintetlenül, ahol a faj költeni tud, továbbá a nádégetést tiltani kell. Költőhelyein tiltani kell az olyan beavatkozásokat, ami a gémtelep nádasát megszünteti, vagy kiterjedését jelentősen csökkenti, mivel ez a telep megszűnéséhez vezethet. A fás-bokros gémtelepeken a költésre alkalmas fákat és azok pufferzónáját kímélni kell az erdőgazdálkodási beavatkozásoktól. A nádi telepek közelében a vaddisznó állományát vissza kell szorítani. Táplálkozóhelyén bivallyal, szarvasmarhával és mangalicával érdemes megbontani a sűrű, magas és zárt nádast, ugyanakkor biztosítani kell számára a kisebb növényfoltokat, amelyek táplálkozáskor megfelelő takarást nyújtanak számára. A vizes élőhelyeken és azok között húzódó légvezetékekkel történő ütközés nagy kockázatot jelent a számára, amit földkábelre váltással lehet megszüntetni, vagy nagyfeszültségű vezetékeknél madáreltérítők telepítésével lehet mérsékelni. 

Forrás: Pigniczki Cs. 2022. Üstökösgém. – In: Szép T., Csörgő T., Halmos G., Lovászi P., Nagy K. & Schmidt A. (szerk.) Magyarország madáratlasza. 2., javított és kiegészített kiadás. – Agrárminisztérium, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest, pp. 333–334.