Vissza az előző oldalra
Magyar név: békászó sas
Latin név: Aquila pomarina (Clanga pomarina)
Tágabb kategória, magyar: Madarak (osztály)
Tágabb kategória, latin: Aves (classis)
Szűkebb kategória, magyar: Vágómadáralakúak (rend)
Szűkebb kategória, latin: Accipitriformes (ordo)
Fokozottan védett: igen
Természetvédelmi érték: 1 000 000 Ft
Védetté nyilvánítás éve: 1954
Védelmet biztosító jogszabály melléklete: 2. melléklet
Egyezmények: Bern II., CITES II., CMS II., EU CITES A.
Irányelvek: Madárvédelmi Irányelv, Madárvédelmi Irányelv I.
Hazai elterjedés Elsősorban hegy- és dombvidéki zárt erdőtömbök pereméhez közel, természetszerű, öreg erdőállományokban, az Északi-középhegységben (Zempléni-hegység, Aggteleki-karszt, Bükk, Mátra) és a Dél-Dunántúlon (Tolnai- és Szekszárdi-dombság, Kelet-Mecsek) költ. Időbeli előfordulás Március közepétől kezdve érkezik vissza és szeptember második felében vonul el. Ettől eltérő időszakban is láthatók vonuló madarak, de ezek főleg a tőlünk északabbra költő egyedek. Költési időszaka április közepétől augusztus közepéig tart. A hazai fészkelőállomány nagysága Állományát az 1980-as években 80–90, az 1990-es években 100–150, 2003–2007 között 35–50, 2013–2018 között 29–36, 2019-ben 37–42 párra becsülték. Természetvédelem A magyarországi állomány perempopuláció. A tőlünk északra (elsődlegesen Szlovákiában) végbemenő állományváltozások nálunk sokkal erősebben jelentkeznek. A táplálékszerzés szempontjából kedvező kalászos (búza, árpa, zab) kultúrák vetésterülete, a gyepek kiterjedése és a legelő állatok száma is jelentősen lecsökkent, miközben a területhasználat sokkal intenzívebb lett. A fészkelőhelyek megőrzése a fészkek körüli védőzónák kialakításával történik. Forrás: Pongrácz Á. 2022. Békászó sas. – In: Szép T., Csörgő T., Halmos G., Lovászi P., Nagy K. & Schmidt A. (szerk.) Magyarország madáratlasza. 2., javított és kiegészített kiadás. – Agrárminisztérium, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest, pp. 358–359.
Sáv bezárása