haris

Hazai előfordulás
Preferált élőhelyei az üde, magas füvű rétek, amelyek gyakran rekettyefűz bokrokkal és facsoportokkal tagoltak. A produktívabb, üdébb, komplexebb szerkezetű, kevésbé kezelt gyepeket előnyben részesíti a szárazabb, kezelt gyepekhez képest. Legnagyobb kiterjedésű és legsűrűbb állományai az Északi-középhegység és a Felső-Tisza térségében, a Szatmár–Beregi-síkságon, a Duna völgyében és a Dunántúl nyugati részén találhatók. Az elterjedési modell a legsűrűbb állományokat a Felső-Tisza vidékére jelzi. Az elterjedési modell a faj jelenlétéhez magasabb valószínűségi értékeket rendel domb- és hegyvidékek vagy kötött talajok zárt gyepeivel mozaikoló, lágy szárú fajok által dominált vizes élőhelyeken.

Időbeli előfordulás
A tavaszi vonulás áprilistól júniusig tart, ami részben átfed a viszonylag későn, májusban kezdődő költéssel. Az őszi vonulás július eleji kezdete is átfed a fészkelésekkel, majd egy augusztus végi, szeptember eleji éles csúcs után október elejére lecseng.

A hazai fészkelőállomány nagysága
A populáció nagysága erősen fluktuáló, elsősorban az adott év csapadékviszonyaitól függ. Északkelet-Magyarországon 1997–2006 között 73 és 746 között fluktuált az állomány nagysága, jelentős területi változásokkal. Éneklő hímek alapján az 1990-es években 300–500, 1998–2002 között 500–1200 párra becsülték az országos állományt. A 2017–2018 között lezajlott felmérés adatai alapján aktuális állománynagysága 500–1600 éneklő hímre tehető. Felmérését nehezíti, hogy az csak az éjszakai időszakban, a hímek harsogó hangja alapján végezhető.

Természetvédelem
Európai állománya a kaszálók kiterjedésének csökkenése, az intenzív gyepgazdálkodás bevezetése, így különösen a gépi kaszálás okozta fészek- és fiókapusztulás miatt jelentősen csökkent a 20. században és a ma stabil állományú országokban sem éri el korábbi nagyságát. 2010-ig a veszélyeztetettséghez közeli vöröslista-besorolású volt. Állományai erősíthetők az extenzív élőhelykezelés támogatásával és ezzel párhuzamosan a fészkelőhelyül szolgáló rétek intenzív művelésének, és az azokat körülvevő többszintes erdősávok felszámolásának tiltásával. Emellett javítható a fészkelőállományok költési sikere a cserjésedési folyamatok gátlásával, a kaszálás megfelelő időzítésével és mozaikosságot eredményező térbeli szabályzásával, az özönnövény fajok terjeszkedésének megállításával, a kontrollált égetés körültekintő alkalmazásával. Ennél a fajnál is rendkívül fontos a kaszálás természetvédelmi szabályzásának betartatása.

Forrás: Végvári Zs. 2022. Haris. – In: Szép T., Csörgő T., Halmos G., Lovászi P., Nagy K. & Schmidt A. (szerk.) Magyarország madáratlasza. 2., javított és kiegészített kiadás. – Agrárminisztérium, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest, pp. 180–181.