nagy goda

Hazai elterjedés
Biztos fészkelését a MAP-felmérés időszakában csak a Dunától keletre jelezték. Mocsárréteken, lápréteken, szikes gyepeken, rizsföldek ugaroltatott és tárcsázott parcelláin, lucernaföldeken költ. A Dunától keletre, a felső-kiskunsági szikes vonulaton, a Jászságban, a Hortobágyon, a Nagykunságban, a Bihari-síkon és a Dél-Alföld egykori ártéri területein fordul elő. A Dunántúlon csak a Fertő tónál valószínűsítették fészkelését. A modellszámítások alapján előfordulására leginkább az alföldi területeken, a szikes vagy szikesedésre hajlamos gyepeken lehet számítani. Költési időn kívül is elsősorban a Dunától keletre eső területeken észlelték. Lecsapolt halastavakon, rizsföldeken nagy számban vonult át az 1990-es években, az átvonulók mennyisége napjainkra visszaesett.

Időbeli előfordulás
Legkorábbi adata február 10-ről, legkésőbbi december 22-ről származik. Tavaszi vonulása jellemzően márciusban és áprilisban, őszi vonulása július és október között zajlik. Tojásos fészkeit április 7. és június 3. között gyűjtötték.

A hazai fészkelőállomány nagysága
Az állomány nagysága erősen függ az egyes években az élőhelyek vízborítottságától. A fészkelőhelyen tartózkodó párok számát a 2014–2018 közti időszakban a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer (NBmR) módszerével 80–320-ra becsülték. A ténylegesen költő párok száma ennél kevesebb lehetett.

Természetvédelem
Európai állománycsökkenéséhez legnagyobb mértékben az intenzív mezőgazdasági kezelés járul hozzá: lecsapolások, korai kaszálások, Ny-Európában a gyepek trágyázása, öntözése, többszöri kaszálása. Hazai állománya a vizes élőhelyek kiszárítása, a gyepek feltörése és leromlása, illetve a fészkeket kifosztó tollas és a szőrmés ragadozók állományának növekedése miatt csökkent drámai mértékben. Fontos feladat a ténylegesen költő állomány territórium-térképezéssel való felmérése a közeli jövőben. A hazai állomány pontos értéke a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer (NBmR) módszere miatt valószínűleg erősen túlbecsült, mivel a repülő, féltő madarak száma alapján határozza meg a költőpárok számát. Az újabb vizsgálatok szerint a költőállomány meghatározását territórium-térképezéssel kell végezni. A Tiszántúl 19 pontján az NBmR módszerével elvégzett felmérés alapján 81 párban adták meg a fészkelők számát, míg a territórium-térképezés alapján ugyanott 40 pár fészkelt ténylegesen, ami az NBmR módszerével kapott eredményének 49%-a. Megmaradt populációja vízmegőrzéssel, a gyepek megőrzésével – legeltetéssel, a gyepfeltörés tiltásával – remélhetőleg még stabilizálható. A védelem fontos elemének kell lennie a lokálisan keletkező csapadék megőrzésének a helyi gyepeken, tómedrekben. Rizsföldek mellett az ugaroltatott és tárcsázott parcellákon jelentős állománya költ. Védelme érdekében a vadászható varjúfélék, a róka, a borz és a vaddisznó állományának jelentős mértékű visszaszorítására van szükség. A légvezetékekkel bizonyítottan ütközik. Az ütközéses balesetek teljesen elkerülhetők, ha a kis- és középfeszültségű légvezetékeket földkábelre váltják, a nagyfeszültségű vezetékeknél az ütközés kockázata mérsékelhető madáreltérítő berendezések telepítésével.

Forrás: Pigniczki Cs. & Németh N. 2022. Nagy goda. – In: Szép T., Csörgő T., Halmos G., Lovászi P., Nagy K. & Schmidt A. (szerk.) Magyarország madáratlasza. 2., javított és kiegészített kiadás. – Agrárminisztérium, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest, pp. 227–229.