Ugrás a tartalomhoz
Főoldal
Search for:
Hírek
Intézményrendszer
Természetvédelemért felelős Helyettes Államtitkárság
Nemzeti park igazgatóságok
Természetvédelmi Őrszolgálatok
Kormányhivatalok
Önkormányzatok, jegyzők
Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ
Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Nonprofit Kft.
Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft.
Tevékenységi körök
Fajok és élőhelyük védelme
Földtudományi természetvédelem
Hazai génmegőrzés
Inváziós fajok elleni védekezés
Jogi védettség biztosítása
Környezeti nevelés
Magyarország GMO-mentes stratégiája
Natura 2000 hálózat
Nemzetközi egyezmények és együttműködések
Nyilvántartások vezetése és adatszolgáltatás
Tájvédelem
Természetközeli gazdálkodás
Természetvédelmi bemutatás, ökoturizmus
Természetvédelmi fejlesztések
Természetvédelmi monitorozás, Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer (NBmR)
Természetvédelmi őrzés
Természetvédelmi pályázatok, projektek
Természetvédelmi vagyonkezelés
Térségi együttműködések
Veszélyeztetett vadon élő fajok fenntartható kereskedelme (CITES)
Vizsgák szervezése
Tematikus keresők
Védett természeti területek
Hrsz-kereső
Védett fajok
Országos Barlangnyilvántartás
Barlang bibliográfiai adatbázis
Interaktív természetvédelmi térkép
Natura 2000 területek
Természetvédelmi bemutatás
Természetvédelmi és tájvédelmi szakértő
Táji és természeti örökségünk
Védett természeti területek
Védett természeti értékek
Egyéb, táji és természeti örökségünk megőrzését elősegítő (területi) kategóriák
Természetvédelem az EU-ban
Natura 2000 hálózat
LIFE program
Egyezmények, együttműködések
Természetvédelmi elismerések
Pro Natura
A Természetvédelem Nagykövete
Dokumentumtár
Dokumentumok
Főmenüpont minta
Almenü csempebokorral
Mit tehet Ön a természetért?
A vadon etikettje
Sérült állatokhoz útmutató
Természetbarát otthon
Önkéntes programok
Dokumentumtár
Védett fajok
Vissza az előző oldalra
Adatok
További információk
Testhossz: 5,6-7,1 cm, alkarhossz: 5,4-6,1 cm, testtömeg: 17-34 g
Hazai elterjedés
A faj elterjedését alapvetően az elérhető közelségben lévő telelőhelyek léte határozza meg. Ennek megfelelően, a nagyszámú barlanggal és bányával rendelkező Északi-középhegységben előforduló, mérsékelten gyakori faj. Ettől a populációtól elkülönülő populációi a Mecsekben, és szaporodási időszakban épületekben az Alföld keleti részén találhatók.
Élőhely
Búvóhelye nyáron templomok, kastélyok nagyobb padlásán van, ahová nagyméretű nyitott ablakon vagy nyíláson keresztül tud berepülni. A szaporodási időszakban a földalatti búvóhelyeken ritka, csak a kifejezetten meleg bányavágatokban, vagy barlangokban telepszik meg. A jelenleg ismert legnépesebb templomi kolóniája az Aggteleki-karszton van, mely 400 példányból áll. Télen barlangokban, vagy bányákban alussza álmát. Hazánkban hat, száz példánynál nagyobb telelő kolóniája ismert. Ezek közül az Abaligeti-barlangban van a legnagyobb, mely több mint 200 példányt számlál.
Életmód
A gyűrűzési adatok szerint a hazai populáció egy része a szomszédos országokban telel, kelet felé a Bihar-hegység barlangjaiban, északon a Kassa környéki bányákban és a Szlovák-karszt barlangjaiban. A déli állomány egyedei a szomszédos Horvátország földalatti szálláshelyein is megjelennek. A vonulás szempontjából különösen érdekes a Gömör-Tornai-karszt, mivel itt szlovák területekről is érkeznek hazánkba állatok telelésre. Vándorlására jellemző, hogy csak néhány tíz kilométeres távot tesz meg, azonban ritkán távolabb is elrepül. Az eddigi európai távrepülési rekordját éppen egy hazai gyűrűzött példány tartja 320 kilométerrel. A denevérek általában április-májustól augusztus közepéig tartózkodnak a nyári szállásukon. Napközben a búvóhelyükön pihennek, ahol testhőmérsékletük 5-15oC-al lecsökken, így takarékoskodva az energiával. Kora délutánig az állatok testhőmérséklete a környezet hőmérsékletével közel megegyező, majd délután emelkedni kezd és egész éjszaka magas értéken (38-39oC) marad. Téli álma októbertől áprilisig tart. Telelés közben az egyedek általában különállóan függeszkednek, és teljesen betakarják magukat szárnyaikkal. Alkalmanként szoros testkontaktusban álló csoportokba is rendeződhetnek, melyekben az állatok egyáltalán nem, vagy csak részben borítják be magukat szárnyukkal. A barlang melegebb részeiben telelnek át, igénylik a párás, meleg barlangszakaszokat. Klímaigényüknek a 8-10oC hőmérséklet és 70-80%-os páratartalom felel meg.
Természetvédelmi megítélés
Rendkívül érzékeny faj, melyet számos hatás veszélyeztet. Mivel a hazai állomány jelentős része néhány nagy kolóniákban koncentrálódva él, különösen sérülékeny. A barlangokban telelő állományokat nagyon gyakran turisták és barlangászok zavarják meg. Az állatok a járatokban sokszor kézzel is elérhető magasságban függenek, így az arra járó látogatók által használt lámpák fénye, a zaj, vagy akár testük melege is felébreszti őket. A legfontosabb telelőhelyek legnagyobb barlangjaink, melyek intenzív turisztikai hasznosítás alatt állnak. A bejáratok lezárásával, a járatok kivilágításával ezeknek a telelőhelyeknek a jelentős részét a denevérek telelésére alkalmatlanná tették. További veszélyt jelent a szálláshelyet nyújtó bányák lezárása, beomlása is. A nyári kolóniákat leginkább a padlások átépítése, a berepülő-nyílások lezárása fenyegeti. A faj mindenképpen igényli a nagyméretű (min. 40×40 cm) bejáratot, ilyet azonban egyre kevesebb épületen talál. A gerendák fakezelő szerekkel történő kezelése szintén veszélyes lehet, mert ezek a bőrön keresztül is felszívódnak. A ragadozók (pl. nyest, gyöngybagoly) rendszeres jelenléte, megtelepedése elüldözi a kolóniát, így e fajoknak a távoltartását törvényes módszerekkel meg kell valósítani. Nagy patkósdenevérek jelenléte esetén a gyöngybaglyok költőládás megtelepítésére még gondolni sem szabad! A faj hatékony védelme érdekében azonnali aktív természetvédelmi beavatkozások szükségesek, melyekhez elengedhetetlen a szállásadó épület tulajdonosával történő folyamatos együttműködés. Mivel mindenféle beavatkozásra nagyon érzékenyen reagál, így minden esetben különös körültekintéssel kell eljárni.
Forrás: Bihari Z., Csorba G., Heltai M. (ed.) (2007): Magyarország emlőseinek atlasza. Kossuth Kiadó. Budapest. p. 360. ISBN 978-963-09-5610-9
Fajok elterjedése
Galéria
Sáv bezárása
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.
Elfogadom
Adatkezelési tájékoztató