Ugrás a tartalomhoz

Védett fajok

nagy patkósdenevér

Adatok

Magyar név: nagy patkósdenevér

Latin név: Rhinolophus ferrumequinum

Tágabb kategória, magyar: Emlősök (osztály)

Tágabb kategória, latin: Mammalia (classis)

Szűkebb kategória, magyar: Denevérek (rend)

Szűkebb kategória, latin: Chiroptera (ordo)

Fokozottan védett: igen

Természetvédelmi érték: 100 000 Ft

Védetté nyilvánítás éve: 1901

Védelmet biztosító jogszabály melléklete: 2. melléklet

Egyezmények: Bern II., CMS II., EUROBATS

Irányelvek: Élőhelyvédelmi Irányelv II., Élőhelyvédelmi Irányelv IV.

További információk

 
Testhossz: 5,6-7,1 cm, alkarhossz: 5,4-6,1 cm, testtömeg: 17-34 g
 
Hazai elterjedés
A faj elterjedését alapvetően az elérhető közelségben lévő telelőhelyek léte határozza meg. Ennek megfelelően, a nagyszámú barlanggal és bányával rendelkező Északi-középhegységben előforduló, mérsékelten gyakori faj. Ettől a populációtól elkülönülő populációi a Mecsekben, és szaporodási időszakban épületekben az Alföld keleti részén találhatók.
 
Élőhely
Búvóhelye nyáron templomok, kastélyok nagyobb padlásán van, ahová nagyméretű nyitott ablakon vagy nyíláson keresztül tud berepülni. A szaporodási időszakban a földalatti búvóhelyeken ritka, csak a kifejezetten meleg bányavágatokban, vagy barlangokban telepszik meg. A jelenleg ismert legnépesebb templomi kolóniája az Aggteleki-karszton van, mely 400 példányból áll. Télen barlangokban, vagy bányákban alussza álmát. Hazánkban hat, száz példánynál nagyobb telelő kolóniája ismert. Ezek közül az Abaligeti-barlangban van a legnagyobb, mely több mint 200 példányt számlál.
 
Életmód
A gyűrűzési adatok szerint a hazai populáció egy része a szomszédos országokban telel, kelet felé a Bihar-hegység barlangjaiban, északon a Kassa környéki bányákban és a Szlovák-karszt barlangjaiban. A déli állomány egyedei a szomszédos Horvátország földalatti szálláshelyein is megjelennek. A vonulás szempontjából különösen érdekes a Gömör-Tornai-karszt, mivel itt szlovák területekről is érkeznek hazánkba állatok telelésre. Vándorlására jellemző, hogy csak néhány tíz kilométeres távot tesz meg, azonban ritkán távolabb is elrepül. Az eddigi európai távrepülési rekordját éppen egy hazai gyűrűzött példány tartja 320 kilométerrel. A denevérek általában április-májustól augusztus közepéig tartózkodnak a nyári szállásukon. Napközben a búvóhelyükön pihennek, ahol testhőmérsékletük 5-15oC-al lecsökken, így takarékoskodva az energiával. Kora délutánig az állatok testhőmérséklete a környezet hőmérsékletével közel megegyező, majd délután emelkedni kezd és egész éjszaka magas értéken (38-39oC) marad. Téli álma októbertől áprilisig tart. Telelés közben az egyedek általában különállóan függeszkednek, és teljesen betakarják magukat szárnyaikkal. Alkalmanként szoros testkontaktusban álló csoportokba is rendeződhetnek, melyekben az állatok egyáltalán nem, vagy csak részben borítják be magukat szárnyukkal. A barlang melegebb részeiben telelnek át, igénylik a párás, meleg barlangszakaszokat. Klímaigényüknek a 8-10oC hőmérséklet és 70-80%-os páratartalom felel meg.
 
Természetvédelmi megítélés
Rendkívül érzékeny faj, melyet számos hatás veszélyeztet. Mivel a hazai állomány jelentős része néhány nagy kolóniákban koncentrálódva él, különösen sérülékeny. A barlangokban telelő állományokat nagyon gyakran turisták és barlangászok zavarják meg. Az állatok a járatokban sokszor kézzel is elérhető magasságban függenek, így az arra járó látogatók által használt lámpák fénye, a zaj, vagy akár testük melege is felébreszti őket. A legfontosabb telelőhelyek legnagyobb barlangjaink, melyek intenzív turisztikai hasznosítás alatt állnak. A bejáratok lezárásával, a járatok kivilágításával ezeknek a telelőhelyeknek a jelentős részét a denevérek telelésére alkalmatlanná tették. További veszélyt jelent a szálláshelyet nyújtó bányák lezárása, beomlása is. A nyári kolóniákat leginkább a padlások átépítése, a berepülő-nyílások lezárása fenyegeti. A faj mindenképpen igényli a nagyméretű (min. 40×40 cm) bejáratot, ilyet azonban egyre kevesebb épületen talál. A gerendák fakezelő szerekkel történő kezelése szintén veszélyes lehet, mert ezek a bőrön keresztül is felszívódnak. A ragadozók (pl. nyest, gyöngybagoly) rendszeres jelenléte, megtelepedése elüldözi a kolóniát, így e fajoknak a távoltartását törvényes módszerekkel meg kell valósítani. Nagy patkósdenevérek jelenléte esetén a gyöngybaglyok költőládás megtelepítésére még gondolni sem szabad! A faj hatékony védelme érdekében azonnali aktív természetvédelmi beavatkozások szükségesek, melyekhez elengedhetetlen a szállásadó épület tulajdonosával történő folyamatos együttműködés. Mivel mindenféle beavatkozásra nagyon érzékenyen reagál, így minden esetben különös körültekintéssel kell eljárni.
 
Forrás: Bihari Z., Csorba G., Heltai M. (ed.) (2007): Magyarország emlőseinek atlasza. Kossuth Kiadó. Budapest. p. 360. ISBN 978-963-09-5610-9
 
 
 
 
 

Fajok elterjedése

Galéria

Sáv bezárása