Ugrás a tartalomhoz

Védett fajok

csonkafülű denevér

Adatok

Magyar név: csonkafülű denevér

Latin név: Myotis emarginatus

Tágabb kategória, magyar: Emlősök (osztály)

Tágabb kategória, latin: Mammalia (classis)

Szűkebb kategória, magyar: Denevérek (rend)

Szűkebb kategória, latin: Chiroptera (ordo)

Fokozottan védett: igen

Természetvédelmi érték: 100 000 Ft

Védetté nyilvánítás éve: 1901

Védelmet biztosító jogszabály melléklete: 2. melléklet

Egyezmények: Bern II., CMS II., EUROBATS

Irányelvek: Élőhelyvédelmi Irányelv II., Élőhelyvédelmi Irányelv IV.

További információk

 
Testhossz: 4,1-5,3 cm, alkarhossz: 3,6-4,1 cm, testtömeg: 5-15 g
 
Hazai elterjedés
Hazánkban viszonylag ritka faj. Főként hegyvidéki elterjedésű, de az Alföld keleti peremén is több kolóniája ismert. Legerősebb állománya ÉK-Magyarországon, a Putnoki-dombság, az Aggteleki-karszt, a Cserehát, a Zempléni-hegység és Szatmár-Bereg környékén található. A Dunántúlon szórványos előfordulásai ismertek.
 
Élőhely
Nyári búvóhelye napjainkban szinte kizárólag templomok, kastélyok nagyobb padlásán van. Igényli a nagy berepülő-nyílásokat. Ennek, illetve a meleg mikroklímának tudható be, hogy az azonos igényekkel rendelkező nagy patkósdenevérrel gyakran egy élőhelyen fordul elő. A csonkafülű denevér eredendően barlangi faj, számos adat van arról, hogy régen hazánkban leginkább földalatti szálláshelyeken, más melegigényes denevérfajok társaságában (pl. patkósdenevérek, hosszúszárnyú denevér) fordult elő. Az 1990-es években már csak néhány ilyen, bükki állománya volt ismert. Télen melegebb barlangokban, vagy bányákban telel.
 
Életmód
Szinte kizárólag nagyobb csoportokban élő faj. Száz példánynál nagyobb kolóniából 13-at ismerünk hazánkban. Az 500 példányon felüli kolóniák kivétel nélkül ÉK-Magyarországon vannak, a legnagyobbak elérik a 2000-es egyedszámot. Napközben az állatok szorosan összebújva pihennek. Sokszor olyan búvóhelyeken is megtalálhatóak, melyek meglehetősen világosak. Gyakran alkot vegyes kolóniát más fajokkal, hazánkban kereknyergű, kis és nagy patkósdenevérekkel, valamint hegyesorrú és közönséges denevérekkel élhet együtt. A teleléshez 6-9oC-os hőmérsékletű földalatti szálláshelyet keres. Téli álma novembertől kezdődik és március-áprilisig tart, a kinti hőmérséklettől függően. Helyben maradó faj, nyári és téli szálláshelye között rövid távolságot tesz meg. Gyűrűzési visszafogási adatok nagyon korlátozott számban állnak rendelkezésre, ezért pontos vonulási útvonalról nincsenek információink. Az egyre kiterjedtebb felmérések ellenére telelő állatokat csak nagyon kis számban sikerül megfigyelni Magyarországon. Általában 1-2 állatról vannak adatok, a legnagyobb ismert téli állományát (13 példány) az Aggteleki-karszton, a Béke-barlangból ismerjük. A hazai állomány telelési helyeit nem ismerjük, de feltételezzük, hogy az észak-magyarországi állatok egy része Szlovákiában telel. Hazánkban Pácinban került meg egy gyűrűs példány, melyet a 66 km-re lévő Beňatinán (Szlovákia) jelöltek meg. Mivel az ismert legnagyobb kolóniák nagysága Szlovákiában is csak 1-2 helyen közelíti meg a 100-200 példányt, a kérdés eldöntése további vizsgálatokat kíván. Az is csupán feltételezhető, hogy az Alföldön élő közösségek a romániai Bihar-hegység barlangjaiban telelnek. Európai távrepülési rekordja 105 km.
 
Természetvédelmi megítélés
Az európai országok nagy részében erősen megfogyatkozott a csonkafülű denevér állománya, több országból teljesen el is eltűnt. Sok helyen a mérgező fakezelő szerek használatát említik fő veszélyeztető tényezőként, mivel ezek a szerek a bőrön keresztül is felszívódnak.
Hazánkban a többi barlangban is előforduló fajhoz hasonlóan, a csonkafülű denevér állományának megfogyatkozásában is a barlangok turisztikai hasznosítása, kiépítése, kivilágítása és lezárása játszott elsőrendű szerepet. Az épületekben szaporodó állományokat a legnagyobb mértékben a nyári búvóhelyül szolgáló padlások átépítése, felújítása, a berepülő nyílások lezárása veszélyezteti. A csonkafülű denevér nagyon sérülékeny faj, mivel néhány nagyméretű kolóniában koncentrálódik a hazai állomány jelentős része. Az épületekben különösen kiszolgáltatottak az állatok, mivel nagyon érzékenyek az átalakításokra. A hazai állomány megőrzése érdekében folyamatosan és aktív intézkedések szükségesek. Az egyik fontos feladat a padlásokon felhalmozódó denevérürülék rendszeres letakarítása, mely jól szolgálja a templomok gazdáival való megfelelő kapcsolatot annak érdekében, hogy az állatokat megtűrjék.
 
Forrás: Bihari Z., Csorba G., Heltai M. (ed.) (2007): Magyarország emlőseinek atlasza. Kossuth Kiadó. Budapest. p. 360. ISBN 978-963-09-5610-9
 
 
 
 

Fajok elterjedése

Galéria

Sáv bezárása