vidra

Adatok

Magyar név: vidra

Latin név: Lutra lutra

Tágabb kategória, magyar: Emlősök (osztály)

Tágabb kategória, latin: Mammalia (classis)

Szűkebb kategória, magyar: Ragadozók (rend)

Szűkebb kategória, latin: Carnivora (ordo)

Fokozottan védett: igen

Természetvédelmi érték: 250 000 Ft

Védetté nyilvánítás éve: 1974

Védelmet biztosító jogszabály melléklete: 2. melléklet

Egyezmények: Bern II., CITES I., EU CITES A.

Irányelvek: Élőhelyvédelmi Irányelv II., Élőhelyvédelmi Irányelv IV.

További információk

Testhossz: 70-80 cm, farokhossz: 40 cm, testtömeg: 8-15 kg (hím), 5-8 kg (nőstény)

Hazai elterjedés

A vidra a délnyugati-, valamint a nyugat-dunántúli országrészben fordul elő leggyakrabban, Somogy-, Baranya-, Tolna-, Zala megyében, a Balaton-felvidéken, valamint a keleti-, délkeleti régiókban, Szabolcs, Csongrád, Hajdú, Békés megyében. Szórványos a vidra jelenléte a Mezőföldön, a Duna-Tisza közén, a Kisalföldön és a Szigetközben. Kevés adat áll rendelkezésre Nógrád-, Heves-, Komárom- és Borsod megyéből.

Élőhely

A vidra hazánkban szinte minden olyan víztest környékén előfordul, amely általa elérhető halakkal benépesült, illetve ahol megtalálja búvó- és szaporodóhelyét. Legjelentősebb élőhelyei a halastavak és a halastórendszerek, mert ezekben általában egész éven keresztül táplálék áll rendelkezésre. E tavakat gyakran háborítatlan nádasok, bokros területek, vízparti erdők övezik, amelyek jó életfeltételeket jelentenek számára. A horgász- és üdülőtavakon jelentős az emberi jelenléttel járó zavarás, a parti növényzet hiánya, fajösszetételének átalakítása, stb., melyek a halbőség ellenére sem teremtenek kedvező feltételeket a vidra folyamatos jelenlétéhez. Más, mesterségesen kialakított állóvizekben (pl. víztározó, bányató) és természetes állóvizeken (pl. lápokon, holtágakon) is megtaláljuk a vidrát. A vidra élőhelyeit összekötő patakok, csatornák nagyon fontos szerepet töltenek be a vándorlásban, az új területek foglalásában. Jelenlétét a haltáplálék-készlet, a búvóhelyek, a zavarás, továbbá közvetetten, a halakra ható szennyezések, valamint a folyóvizeken a sodrás befolyásolja. A nagyobb települések belterületén lévő vizek mentén is előfordulhat, ugyanakkor a nagy halbőségű, de erős sodrású, ingadozó vízszintű folyókon alacsony a vidrasűrűség.

Életmód

A vidra vízhez kötődő életmódja ellenére, életének jelentős részét a szárazföldön tölti. Bundája ugyan tömött, zsíros, de sok időt kell fordítania annak tisztán és szárazon tartására, mivel vízben csak az védi a hidegtől. Hazánkban főként éjjel jár táplálék után, ennek során 8-10 km-t is megtehet, míg nappal pihen, alszik. Mint a menyétféle ragadozók általában, a vidra is saját vadászterületet tart fenn. Svédország déli vidékén végzett téli nyomszámlálás és értékelés alapján megállapították, hogy téli időszakban a vidrák harmada tart fenn territóriumot. Ezek kifejlett, szaporodó hímek, vagy nőstények. A másik harmadrész fiatal példányokból áll, melyek az anyjukkal maradtak, a harmadik részt fiatal, de már önálló zsákmányszerzésre képes, kóborló egyedek alkotják. A hímek territóriuma több nőivarú vidráéval is átfed, de a kölyköt nevelő nőstényeké nem fedi egymásét. A vizsgálat szerint -táplálékbőségtől függően- egy négyzetkilométernyi vízfelületre 0,7-1,0 vidra jut, illetve 2-3 km partszakaszon, vagy 5 km vízfolyáson találtak egy-egy egyedet. A vidra létszáma elsősorban a környezet eltartó-képességétől függ. A territórium jelzésében az ürülék tölti be a legfontosabb szerepet, melynek szaganyaga és látványa a fajtársak számára fontos jelzés. A jelzéseknek szerepük van a szaporodásban is, ahogyan a játéknak is, mint közvetlen szociális viselkedésnek, hiszen általában a játék megy át párzásba. A vízparti szagjelzések mellett gyakran található kaparásnyom, vagy avarból, fűből összekapart labda, aminek általában a tetejére ürít a vidra. A vidra fészke természetes hasadékban, maga ásta üregben, vízparti fák gyökerei között, vagy nádasban található, a környékét általában jelöli.

Természetvédelmi megítélés

Európában a vidra állománya és areája az 1960-as évektől, a folyószennyezések, a vadászat és az élőhely-vesztés hatására jelentősen visszaesett. A faj védelme érdekében számos nemzetközi és helyi szigorú védelmi intézkedést vezettek be. Az élőhelyek és a faj védelmének eredményeképp az 1990-es évek végétől egyre több országban ismét gyarapszik állománya. A vizes élőhelyek rehabilitációjával, a kibocsátott szennyezések mérséklésével, több iparilag fejlett országban spontán visszatelepülése figyelhető meg. Közép-Európában – így hazánkban is – létszáma stabil. Ennek részben oka, hogy a hazai vizek kevésbé szennyezettek, továbbá a nagy kiterjedésű halastórendszerek kedvezőek a vidra számára. Azonban éppen ez az élőhelyhez való kötődés teszi a vidrát stabil állománya ellenére sérülékeny fajjá. Egyes nehézfémek (ólom, kadmium, higany) akkumulációja a keleti országrész folyói közelében elütött vidrákban magasabb, mint az ország más területein. Újabban a közúti forgalom növekedése miatt, a gyakoribb elgázolás jelent nagy problémát. Évente sok vidra esik a közutak áldozatául, melyek zöme tapasztalatlan fiatal egyed. A hazai vidraállományra aktuális veszély a halas- és horgásztavakon előforduló illegális elejtés, mely alapvetően a vidra ismeretének, valamint a halasgazdák számára biztosítandó kompenzációs rendszer hiányára vezethető vissza.

Forrás: Bihari Z., Csorba G., Heltai M. (ed.) (2007): Magyarország emlőseinek atlasza. Kossuth Kiadó. Budapest. p. 360. ISBN 978-963-09-5610-9

vidra

Adatok

További információk

Fajok elterjedése

Galéria