Kelet-cserháti Tájvédelmi Körzet

A tájvédelmi körzet területének zonális növénytársulása – melyre a Cserhát neve is utal – a középhegységi cseres-tölgyes. Fajgazdag állományai a hegygerinceken, meredekebb oldalakon maradtak fenn, melyekben megtalálható a gérbics és a kövi pimpó, gyakori a bugás hagyma. Az északi hegyoldalakon, völgyekben, extrazonális helyzetben gyertyános-kocsánytalan tölgyesek és gyertyános-bükkösök találhatók. A hegyvidéki fajok szinte teljesen hiányoznak belőlük, az üde lomberdei növények (pl. karéjos vesepáfrány, szálkás pajzsika, enyves zsálya, varázslófű) is szórványos előfordulásúak. Északi, sziklás hegyoldalakon a Cserhátban ritkán jelenik meg a törmeléklejtő-erdő, olyan értékes növényekkel, mint a magas csukóka és a csillogó gólyaorr. A száraz déli hegyoldalak sekély talaján molyhos tölgy és virágos kőris uralta melegkedvelő tölgyesek és bokorerdők alakultak ki. Ritka, védett növényfajaik közül helyenként tömeges a pilisi bükköny, nem ritka a nagyezerjófű, a macskahere és a tarka nőszirom. A száraz tölgyesekkel mozaikoló sziklagyepek és lejtősztyeppek viszonylag kis teret foglalnak el. Nagy kiterjedésűek viszont az erdőirtás eredetű, főként szőlők és gyümölcsösök felhagyásával, mészkövön kialakult félszáraz gyepek. Az említett gyeptípusok nagyon értékesek, sok védett növény- és állatfaj életlehetőségeit biztosítják. A sziklagyepekben előfordul a magyar perje, a magyar bogáncs és a törpe nőszirom, a lejtősztyepekben, félszáraz gyepekben a piros kígyószisz, a leánykökörcsin, az erdei szellőrózsa és a bíboros kosbor.

Zoológiai szempontból a száraz tölgyesek, a sziklagyepek, a lejtősztyepek és a félszáraz gyepek a legértékesebbek. Több nemzetközi szinten is jelentős, fokozottan védett állatfaj él a területen. A száraz tölgyesekben olyan ritka bogarak fordulnak elő, mint például a szilfacincér és a vöröscombú facincér. A természetközeli állapotú gyepek kiemelkedő rovartani értékei a fűrészlábú szöcske, a lándzsás karimáspoloska, a rablópille, a magyar darázscincér, a barnabundás boglárka és a ozirisz törpeboglárka. A tájvédelmi körzet egyik legfontosabb értékét jelenti a nyílt tölgyesekben erős állományokban élő pannongyík. A madártani értékek közül kiemelendő a fokozottan védett parlagi sas, kis békászósas, kígyászölyv, kerecsensólyom és uhu fészkelése. Jelentős értéket képvisel a nagyobb patakok gerinctelen faunája, halai, kétéltűi és több helyen előfordul a fokozottan védett vidra.

A tájvédelmi körzet legjelentősebb kultúrtörténeti emlékeit erődített őskori telepek (bronzkori földvárak) és középkori várak maradványai jelentik, mint például a kerek-bükki sáncvár, az ecsegi Ilonavár, vagy a Sámsonháza melletti Fejérkő vára. A tájvédelmi körzet területén tanösvény és tájékoztató tábla segítségével ismerhetjük meg a terület földtani látnivalóit a sámsonházai Buda-hegyen és kőfejtőben, Kozárd határában a Pogányvári-kőfejtőben, a mátraszőlősi Függő-kőn, a cserhátszentiváni kőfejtőkben és a felsőtoldi Kecske-hegy kisebb kőfejtőjében.

Forrás: Bükki Nemzeti Park Igazgatóság