Ugrás a tartalomhoz

Védett fajok

menyét

Adatok

Magyar név: menyét

Latin név: Mustela nivalis

Tágabb kategória, magyar: Emlősök (osztály)

Tágabb kategória, latin: Mammalia (classis)

Szűkebb kategória, magyar: Ragadozók (rend)

Szűkebb kategória, latin: Carnivora (ordo)

Fokozottan védett: nem

Természetvédelmi érték: 25 000 Ft

Védetté nyilvánítás éve: 1974

Védelmet biztosító jogszabály melléklete: 2. melléklet

Egyezmények: Bern III.

További információk

 
 
Testhossz: 18-23 cm, farokhossz: 3-7 cm, testtömeg: 40-80 g (nőstény), 100-200 g (hím)
 
 
Hazai elterjedés
A kilencvenes évek második felében végzett felmérések a korábbi időszakhoz hasonlóan azt mutatják, hogy a menyét hazánk egyik legközönségesebb emlős ragadozója. Gyakorlatilag minden tájegységünkön megtalálható, és egyre többször figyelhető meg lakott területeken is. Mindenütt megtalálja életfeltételeit, ha a táplálékellátottság megfelelő és búvóhelyet is talál magának.
 
Élőhely
A menyét a füves puszták jellemző ragadozója, de gyakran előfordul bozótosokkal, erdőfoltokkal tarkított füves területeken, lucerna táblákban is, továbbá erdei tisztásokon, sziklás hegyoldalakon és patakpartokon. Kedveli a gazdag takarást adó élőhelyeket, de kerüli a tartósan vizes terepet, és a zárt erdőterületeket. Az élőhely megválasztásánál az egyik legfontosabb szempont a megfelelő táplálékellátottság. Ennek köszönhető, hogy a mezőgazdasági területeken és azok szegélyében rendszeres előforduló.
 
Életmód
A menyétek az egyedsűrűségtől, a táplálékkínálattól és az évszaktól függően 1-15 hektárnyi (hímek) és 1-4 hektárnyi területen mozognak. Skandináviai vizsgálatok szerint, a hímek elsősorban nyáron és ősszel védik territóriumukat, tavasszal jelentős migráció jellemző rájuk, rövid ideig tartózkodnak egy-egy területen. A menyétpopuláció eloszlása és egyedszáma szoros kapcsolatot mutat a fő táplálékukat jelentő kisrágcsálók egyedszámával és annak változásával, ettől függ az új territórium létesítése is. Soliter faj lévén a hímek és nőstények területei elkülönülnek egymástól, bár megfigyeltek olyan ritka eseteket is, amikor a hím és a nőstény együtt nevelte az utódokat, illetve családi kötelékben vadásztak. A nőstények kevésbé mozgékonyak, kisebb területet használnak, mint a hímek. Ez magyarázza például azt is, hogy csapdázások során a befogott menyétek közel 70%-a hím. Az energiaveszteség kiegyenlítéséhez szinte állandóan vadászniuk kell, ezért a hermelinekhez hasonlóan, nappal és éjszaka egyaránt aktívak lehetnek. Aktivitási idejük azonban, a kölyöknevelési időszak kivételével, inkább a szürkületi órákra tehető. Áldozatát gyakran a felszín alatt ejti el. Télen a hóréteg fölött alig mutatkozik, ilyenkor még inkább rejtetten, a hó takarásában keresi táplálékát. Ebben közrejátszik, hogy bundája színe – a hermelintől eltérően – télen is vörhenyes-barna. Zsákmányszerző útjain rövid, 12-30 centiméteres ugrásokkal halad, közben időnként felegyenesedve figyel. Szokatlan zajok észlelése esetén is a hátsó két lábára áll és másodpercekig mozdulatlanul, vagy csak a fejét mozgatva fürkészi környezetét. Téli pihenőt nem tart. A prédából a hideg időszak beköszöntekor készletet halmozhat fel, melyből a nagy hidegek idején fogyaszt. A prédát hang alapján keresi, becserkészi, majd lerohanja, és a menyétfélékre jellemző nyakszirtharapással ejti el. Előszeretettel készíti fűszálakkal bélelt fészkét a fák talajközeli odvában, vagy vakond, rágcsálók földalatti elhagyott járatában. Előfordul, hogy fészkét majorokban, vagy ritkán lakott, nyugalmas emberi településeken, szalmakazlakban, kő-, vagy farakásokban alakítja ki, ahol kölykeit zavartalanul nevelheti.
 
Forrás: Bihari Z., Csorba G., Heltai M. (ed.) (2007): Magyarország emlőseinek atlasza. Kossuth Kiadó. Budapest. p. 360. ISBN 978-963-09-5610-9
 
 
 
 

Fajok elterjedése

Galéria

Sáv bezárása