Ugrás a tartalomhoz

Védett fajok

nyúldomolykó

Adatok

Magyar név: nyúldomolykó

Latin név: Leuciscus leuciscus

Tágabb kategória, magyar: Halak (osztály)

Tágabb kategória, latin: Pisces (classis)

Szűkebb kategória, magyar: Pontyalakúak (rend)

Szűkebb kategória, latin: Cypriniformes (ordo)

Fokozottan védett: nem

Természetvédelmi érték: 10 000 Ft

Védetté nyilvánítás éve: 1988

Védelmet biztosító jogszabály melléklete: 2. melléklet

További információk

Ismertetőjegyek:
Teste nyúlánk, oldalról lapított. Tompán lekerekített orra rövid, hossza közelítőleg megegyezik a szem átmérőjével. Félig alsó állású szája kicsi, szöglete nem éri el a szem elejének vonalát. Hátúszójában 7, anális úszójában többnyire 8-9 elágazó sugár található, és mindkettőnek a széle homorúan ívelt, a farokúszó mélyen bemetszett. Hátúszója hátrébb kezdődik, mint a hasúszója. Pikkelyei közepes nagyságúak, számuk az oldalvonalon 46 és 53 között változik, fölötte 7-8 pikkelysor számolható. Alsó úszóik sárgás színezetűek, legföljebb a tövük vörhenyes. Fejlett példányainak testhossza 15-25, maximálisan 30 cm.

Hasonló fajok:
Összetéveszthető közeli rokonával, a domolykóval, de annak feje és teste vaskosabb, csúcsba nyíló szájának szöglete elér a szem vonaláig, és farkalatti úszójának a széle domborúan ívelt. A jászkeszeg magasabb hátú, szája csúcsba nyíló, oldalvonalán 55-60 pikkely számlálható. A leánykoncér is magasabb hátú, és anális úszójában 10-12 osztott sugár van. A paduc és a szilvaorrú keszeg szája teljesen alsó állású. Előkerülhet esetleg vizeinkből a vaskos csabak és a gyöngyös koncér. Mindkét hal szája és testformája a nyúldomolykóéhoz hasonló, de előbbi oldalvonala narancssárga, utóbbi oldalvonalán pedig 62-67 pikkely sorakozik. Az amur és fekete amur hátúszója valamivel a hasúszók előtt ered.

Környezet:
Közepes és nagyobb folyóinkban főleg a paduc- és márnazóna hala, de lehúzódhat a dévérzóna felső régiójába is. Patakokban és kis folyókban inkább csak akkor fordul elő, ha a befogadó nagyobb folyóban is megtalálható.

Táplálék:
A folyókban kisebb csapatokba tömörülve, a patakokban inkább magányosan keresi táplálékát, amely részben növényi hajtásokból és magvakból, részben ászka- és bolharákokból, férgekből, rovarlárvákból áll.

Szaporodás:
Változó vízhőmérséklet mellett, márciustól májusig ívik. Ikráit többnyire a sóderes aljzatra rakja, de ennek hiányában a vízinövények is megfelelnek számára. Az ikraszemek mérete 1,5-2 mm, számuk 10-20 ezer. A hímek 3, a nőstények 4 évesen válnak ivaréretté.

Elterjedés:
Vizeinkben őshonos euro-szibériai elterjedésű faj, amely a Pireneusoktól kezdve majdnem egészen a távol-keleti partvidékig megtalálható. Magyarországi előfordulása:
• Öreg-Duna, Mosoni-Duna, Duna, Rábca, Rába, Hársas-patak, Huszászi-patak, Répce, Lapincs, Pinka, Strém, Cuhai-Bakony-ér, Ipoly, Kemence-patak, Fekete-víz, Ménes-patak, Dobroda, Nagyvölgyi-patak, Morgó-patak,
• Dráva, Mura, Kerka, Kerca, Szentgyörgyvölgyi-patak, Kebele, Cserta, Alsó-Válicka, Bajánházi-patak, Rinya,
• Tisza, Túr, Szamos, Kraszna, Bodrog, Ronyva, Sajó, Csörgős-patak, Bódva, Rakaca, Hernád, Vadász-patak, Tarna, Tarnóca,
• Fekete-Körös, Sebes-Körös, Maros.

 
Jelentőség:
Egy-egy vízfolyás esetében a nyúldomolykóból fogott mennyiség számottevő lehet, országos viszonylatban azonban jelentéktelen. Korábban – valószínűleg viszonylagos ritkasága miatt – a védett fajok listáján szerepelt, de fogási tilalmát 1993-ban feloldották. Erre azért kerülhetett sor, mert a faj elterjedési területe igen nagy, továbbá olyan vizeinkben él, ahol intenzív halászat és horgászat nem folyik, tehát nem is veszélyezteti fennmaradását. Élőhelyeinek megóvásával többet tehetünk érte.
 
Forrás: Harka Á. – Sallai Z. (2004) : Magyarország halfaunája – Képes határozó és elterjedési tájékoztató (Nimfea Természetvédelmi egyesület, Szarvas) ISBN 963 86475 3 1
 
 

Fajok elterjedése

Galéria

Galéria

Sáv bezárása