magyar ősászka

A magyar ősászka hazánk egyetlen kizárólagosan barlangi életmódhoz alkalmazkodott vízi ászkafaja.
A fajt és magát a Protelsonia génuszt Méhelÿ Lajos írta le a mecseki Abaligeti-barlangból 1924-ben, majd három évvel később annak egy újabb alfaját a Mánfai-kőlyukból P. hungarica robusta néven. A külön génusz lértehozásának jogossága sokáig vita tárgyát képezte a szakemberek körében, de a legújabb kutatások fényében azt egyértelműen valid taxonnak tekintjük. A Magyarországon előforduló faj illetve annak két alfaja, a P. hungarica hungarica és a P. hungarica robusta kizárólag a Mecsek egyes barlangjaiban fordul elő. A legközelebbi rokon taxonok Horvátországban illetve Bulgáriában találhatóak. A génusz az ászkarákok nagyon ősi leszármazási ága, mely minden valószínűség szerint a barlangokban, mint refúgiumokban maradt fenn. A faj elhalt növényi törmelékkel táplálkozik, és jelentős szerepet tölt be a barlangi ökoszisztémában. A mecseki barlangok nemcsak a faj, illetve az alfajok, de a génusz típuslelőhelyét is jelentik.

Referencia:

Dudich E (1925) Az Abaligeti barlang vak rákjáról. Állattani Közlemények, 22: 46–51.

Magniez G (2000) Redescription de Protelsonia hungarica hungarica (Crustacea, Isopoda,Asellota, Stenasellidae) et validité du genre Protelsonia. Mémoires de Biospéologie, 27: 83–87.

Angyal D, Balázs G (2013) New data to the distribution of four aquatic troglobiont macroinvertebrate species in some caves of the Mecsek Mountains (SW Hungary). In: Filippi H, Bosák P (szerkesztők): 16th International Congress of Speleology, 21th to 28th July, 2013. Brno, Czech Republic, Proceedings, Volume 2. Czech Speleological Society, Praha, pp. 426–429.