Sárvári arborétum természetvédelmi terület

Rövid történeti visszatekintés
Vas megye arborétumai közül a legelső írásos emlékek Sárvárról maradtak fenn. A mai arborétum elődjét 1546-ban alapították, akkor gyümölcsös és zöldségeskertként használták. A kertészkedés egészen 1671-ig virágzott, amikor is az akkori tulajdonost, III. Nádasdy Ferencet, az akkori országbírót a Wesselényi-féle összeesküvésben való részvételéért lefejezték és birtokait elkobozták. Ezzel a híres kertészet tönkrement, de egy-két gyümölcsfa és a Rába ártér kocsányos tölgyeseinek néhány tanúfája megőrizte a kezdetek emlékét.
1803-ban került a várkert ismét értő kezekbe. Habsburg Ferdinánd estei-modenai főherceg vette meg a várat a hozzá tartozó területekkel együtt. Egy részébe újra gyümölcsöst telepítettek, a többi területen pedig lassan kialakult az angol stílusú park, megtartva az öreg tölgyeket és a régi fákat. Az első ültetésből (1812.) származnak azok a platánok, amelyek törzsátmérője ma meghaladja a három métert. A kor divatjának megfelelően, túlnyomó többségben tiszafákat, japánakácokat és hársakat ültettek. A park növényeinek kedvező klímát biztosított a területet átszelő Gyöngyös-patak, a halastó, mely az állandó talajvízszintet is tartotta.
1868-ban örökléssel Lajos bajor királyi herceg tulajdona lett a kert (és természetesen a vár is), aki magával hozta a híres bajorországi erdőgazdálkodás gondolatait és tapasztalatait. A városkörnyéki rossz legelőerdőket hosszú, kitartó munkával átalakíttatta, ennek köszönhetően a Sárvár környéki erdők mára országos hírűek. Nagy gondot fordítottak a várpark szépítésére is. Scherg Károly 1932-ben az Erdészeti Lapokban megjelenő írásában 123 fa- és cserjefajt sorolt fel.
A II. világháborúban komolyabb károk nem keletkeztek az arborétumban. A helyi erdőgazdaság vette át a kezelését, 1952-ben az Országos Természetvédelmi Tanács védelem alá helyezte. 1953-tól az Erdészeti Tudományos Intézetet bízták meg az akkor már jelentékeny arborétum kezelésével és fejlesztési munkáival. Bánó István és Retkes József szaktanácsai alapján dr. Kopeczky Ferenc kezdte el a munkát és ennek eredményeképpen már 1967-ben megkétszereződött a taxonok száma. Munkáját utódai hasonló színvonalon folytatták. Újabb jelentős fejlesztő munkát 1987-től dr. Gergácz József irányításával végeztek, egy távol-keleti gyűjtemény kialakításával.
Az arborétumban jelenleg 300 fa- és cserjefaj, -fajta található, növényanyagát és képét tekintve alapvetően két részre osztható.
Az egyik rész, az egykori ártéri keményfás ligeterdő maradványa, amely ma a város közepén, az urbanizáció előtti állapotokról ad tanúbizonyságot. Itt 400-500 éves ősi kocsányos tölgyek, magas kőrisek és szálanként megmaradt, de jobbára csak fiatalabb mezei szil példányok uralják a területet, körülölelve a mintegy egy hektáros halastavat, a ligeterdők megszokott elegyfajaival és cserjefajaival.
A másik rész a hagyományos értelemben vett arborétum, ahol a két évszázada megkezdett angolpark alapjain alakult ki a mai látvány. Az arborétum talán legnagyobb értékét minden bizonnyal a mintegy 200 éves platánok, feketefenyők, tiszafák, japánakácok, vasfák és egy hatalmas egylevelű magas kőris (Fraxinus excelsior ’Diversifolia’) évszázados példányai képezik. A későbbi telepítések közül a 100-130 éves liliomfák (Magnolia denudata, M. hypoleuca, M. kobus, M. liliiflora ’Nigra’, M. tripetala) hívják leginkább magukra a figyelmet, de sokféle rododendron és azálea faj élvezi a savanyú öntéstalaj nyújtotta ideális termőhelyi feltételeket.
A Sárvári Arborétum azon túl, hogy otthont ad a hazai erdészeti kutatás egyik neves intézetének, a termálvízre épülő sárvári gyógyidegenforgalom vérkeringésébe is bekapcsolódik. Látogatók, gyógyulni vágyók sokasága keresi fel évszázados fáit, gyönyörködnek ritka növénykincseiben.

Részletes történelmi visszatekintés
Kialakulása idején a gyűjteményes kert elsősorban a tulajdonos, az alapító gyűjtőszenvedélyét, dendrológiai érdeklődését elégítette ki, napjainkra azonban olyan intézménnyé vált, amely a környezeti nevelést, az ökoturisztikát és a tudományos kutatást hivatott elősegíteni. Emellett a testi-szellemi képzésnek és rekreációnak is fontos színhelye.
Maga az „arborétum” kifejezés először a The Gardener’s Magazine-ban jelent meg, John Claudius Loudon angol kertépítő cikkében 1833-ban, de a fogalom akkorra már régen megalapozott volt, hiszen olyan tágas helyről „… ahol sétálni lehet, ahol édes gyümölccsel terhelt fák állanak, … ahol minden ország virágai pompáznak, ahol annyi a Lotus és Papyrus, mint a homok” már III. Ramszesz idejéből is van tudomásunk. A legkorábbi, „újkori” értelembe vett arborétumok a szigetországban jelentek meg – mint pl. Westonbirt (1834), Bicton (1839), Derby Arboretum (1840), Bowood Pinetum (1848), Nottingham Arboretum (1850) – és feladataik között szerepelt már kialakulásuk kezdetén is az ismeretterjesztés, a bemutatás, a kertészeti tudományok gyakorlati alkalmazásának elősegítése (azaz a kutatás).
Loudon saját megfogalmazása szerint az arborétum nem más, mint az idegen és az őshonos fák együttese, melyek minden fajából csupán egy példány jelenik meg a kertben, lehetőséget nyújtva a minél gazdagabb növényállomány kialakítására egy adott területen.
Az arborétumok angliai, majd európai megjelenése és erőteljes elterjedése az örökzöldek divatjával hozható összefüggésbe. „Douglas David sok szép amerikai fenyőt fedezett fel, s ezek csakhamar a londoni növényhonosító kertekben is megmutatták szépségüket. … mindenütt igyekeztek exotikus fenyőcsoportokat ültetni és honosítani. Ezzel a divattal egyik szép külföldi fenyő a másik után kezdte meg hódító útját a kontinensen is.” – írja ismert kerttörténészünk, Rapaics Raymund. Az örökzöldek divatja hamarosan megmutatkozott a magyarországi dendrológiai tájkertekben is. A fenyők alkalmazásában élen járó vépi Erdődy-kastélypark az 1850-es évekre már jelentős örökzöld gyűjteménnyel rendelkezett. Az 1800-as évek hatvanas-hetvenes éveiben Sárvár mellett Nagycenken, Bogáton, Rátóton, Nádasdladányban, Kámonban is követték a vépi példát, értékes örökzöld-gyűjteményekkel gazdagítva az itt már meglévő gyűjteményeket.

Vas megye arborétumai közül a legelső írásos emlékek Sárvárról maradtak fenn. A mai arborétum elődjét 1532-ben alapította Nádasdy Tamás és felesége Kanizsai Orsolya zöldség és gyümölcstermesztés céljából. ”Először a várat árokkal és sánccal megerősítette. „Azutána folyókat megfékezett, továbbá az idáig beérő igen sűrű erdő fáit kiirtatta és annak helyét igen kellemes kerteknek és gyümölcsösöknek adta át.” 1546-os levelezéseikben már „Sárvári Kertészkert”-ről beszélnek. Országos híre volt ekkor a kertnek Rendszeresen szállítottak a császári udvarba zöldséget, gyümölcsöt, virágot és oltógallyat. Nádasdy Tamás dédunokája, Ferenc már ritka cserjéket és virágokat is ültet. Az 1600-as évek végéig virágzott a kertészkedés mindaddig, amíg 1671-ben a Wesselényi-féle összeesküvés miatt az akkori tulajdonost III. Nádasdy Ferencet lefejezték. Ekkor a híres kertészet tönkrement, a néhány megmaradt gyümölcsfa közé ligeterdei fajok, többek között kocsányos tölgyek elegyedtek. Innen származtatható az a tölgyfa ami 1932-es pusztulásáig Magyarország legnagyobb kocsányos tölgyfájaként tartottak számon.

1803-ban Habsburg Ferdinánd a modenai főherceg vette a meg a várat a hozzá tartozó birtokokkal együtt. Ekkor a várkert ismét értő kezekbe került. 1812-től számítjuk az arborétum alapítását. Ebből az időből is származnak írásos emlékek: „…még él azon Nábich nevű öreg kertész, ki 1812-ben ezen kertet előbbi mező és rétség állapotából átalakította.” Ekkor a terület egy részére újból gyümölcsöst ültettek, a másik részében angolkertet alakítottak ki, melynek alapját az akkor már öreg tölgyek képezték. Ekkor ültették azokat a platánokat, amelyeknek a törzsátmérője ma már meghaladja a 3 métert, továbbá tiszafákat, hársakat és japánakácot a kor divatjának megfelelően.
Az arborétum mesterséges tórendszerét az 1860-as években hozták létre.

1868-ban öröklések során Lajos bajor királyi herceg tulajdonába került a vár és a hozzá tartozó kert is. A herceg magával hozta a bajorországi erdőgazdálkodás tapasztalatait és azt művelő szakembereit is, akik a várpark szépítésén kívül, a Sárvár környéki legelőerdők átalakításában is jelentőset alkottak. Ezeknek az erdészeti beavatkozásoknak köszönhetően alakult ki a ma országos hírnévnek örvendő Farkaserdő. A telepítési, átalakítási folyamat 1870-ig tartott.

Dr. Grazman bajor királyi erdőigazgató, aki 10 évig Sopronban tanított, 1881-től japán származású növény-különlegességgel gyarapította az arborétumot. Neki köszönhetjük, hogy ma különböző kelet-ázsiai magnóliák virágzásában gyönyörködhetünk. Ő ültette a keleti tüskefát (Calopanax pictus) is, amely pusztulása előtt a faj legnagyobb hazai példánya volt.

1922-ben költözött a várba Ferenc bajor királyi herceg. Az ő idejében is folytatódott a megkezdett munka, a szentimentális stílusjegyeket erősítve gyerekeinek „babaházat” építtetett, ami jelenleg is áll. Az 1930-as években kisebb telepítések történtek. A terület egy része ekkor még mindig gyümölcsös volt és a korabeli térképeken jól megfigyelhető a vár és a várkert elkülönülése.

A II. világháborúban komolyabb károk keletkeztek. Néhány fa megsérült a harcok során, néhányat pedig kivágtak, de az idős fák szerencsére megmaradtak. A világháború után a helyi erdőgazdaság vette át az arborétum kezelését, majd 1952-ben az Országos Természetvédelmi Tanács védetté nyilvánította.

Az arborétum kezelését 1952-ben az Erdészeti Tudományos Intézet vette át. A felújítási, fejlesztési munkákat Bánó István és Retkes József szaktanácsai alapján Dr. Kopecky Ferenc kezdte el, melynek következtében a taxonok száma megduplázódott. Elsősorban fenyő fajokat és fajtákat telepítettek, továbbá a park színesítése, cserjeállományának gyarapítása érdekében Rhododendronokat, virágzó növényeket ültettek. A tó-rendszert felújították, partvonalait rendezték és elkészült a Gyöngyös-meder szabályozásával a duzzasztó zsilip is, melynek segítségével ma már megfelelő szinten lehet tartani a tó vizét. Felújították az utakat és a hidakat is, új üvegházak épültek, melyeknek ugyan elsődleges feladata az erdészeti növénynemesítés, de lehetőséget adnak a park számára történő növény-szaporításra is.

1987-től dr. Gergácz József vezetésével végeztek jelentős munkákat. Az arborétum vár és szálló felőli részéből a gyógyszálló részére körülbelül 1 ha területet leválasztottak, melynek fejében az arborétumhoz egy új terület csatlakozhatott. Ez teremtette meg a távol-keleti gyűjtemény alapjait. A Sárvári Arborétum – mint a Magyar Állam tulajdonában lévő terület – az Erdészeti Tudományos Intézet Sárvári Kísérleti Állomásának fenntartásában (vagyonkezelésében) működik.

Forrás: Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság