heverő iszapfű
Adatok
Magyar név: heverő iszapfű
Latin név: Lindernia procumbens
Tágabb kategória, magyar: Zárvatermők (törzs)
Tágabb kategória, latin: Angiospermatophyta (phylum)
Szűkebb kategória, magyar: Tátogatófélék (család)
Szűkebb kategória, latin: Scrophulariaceae (familia)
Fokozottan védett: nem
Természetvédelmi érték: 5 000 Ft
Védetté nyilvánítás éve: 1993
Védelmet biztosító jogszabály melléklete: 1. melléklet
Irányelvek: Élőhelyvédelmi Irányelv IV.
További információk
Szinoníma: –
Termet: 2–15 (–25) cm Életforma: Therophyta
Leírás:
2–15 (–25) cm nagyságú, heverő vagy felemelkedő szárú, kopasz növény. Négyszögletesen élelt szára rendszerint elágazó. Átellenes állású, hosszúkás-tojásdad (1–2 cm-es) levelei ép szélűek, 3 (–5) erűek, ± ülők. A virágok a levelek hónaljából fejlődő (azoknál rendszerint hosszabb) kocsányokon magánosan nyílnak, fehérek vagy rózsaszínűek. A zigomorf párta sokszor alig látszik ki az 5 szálas, 3–5 mm hosszú csészecimpa közül; csöve hasas, a felsőajak csipkés, az alsó 3 hasábú, a középső hasáb kissé nagyobb a többinél.
Virágzása:
július – szeptember
Élőhelye:
Inkább mészkerülő, síksági-kollin faj. Iszap- és hínártársulásokban, hordalék-gyomtársulásokban, rizsföldeken, szikes réteken, bokorfüzesekben, nádasokban, tarlókon, szántókon – mindig nedves vagy időnként vízzel borított helyeken – él.
Előfordulása:
Cserehát, Ipoly-vidék, Soproni-hegység, Vasi-dombvidék, Kemeneshát, Mura-vidék, Dél-Zala, Belső-Somogy, Kis-Alföld, Dráva-sík, Pesti-sík, Hevesi-sík, Duna–Tisza köze, Jászság, Hortobágy, Nyírség, Taktaköz, Bodrogköz, Bereg-Szatmári-sík, Tiszántúl.
Forrás:
Farkas Sándor, in Farkas Sándor (szerk.) 1999: Magyarország védett növényei. Mezőgazda Kiadó, Bp., Molnár V. Attila-Pfeiffer Norbert-Balogh Lajos in Király Gergely (szerk.) 2009: Új magyar füvészkönyv. Magyarország hajtásos növényei. Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, Jósvafő.
Fajok elterjedése
Leaflet Map data © openstreetmap.org,
Galéria
Galéria