Szelestei arborétum természetvédelmi terület

Adatok

Törzskönyvi szám: 43/TT/52

Vármegye: Vas

Település: Szeleste

Védettségi szint: országos jelentőségű, egyedi

Védelmi kategória: természetvédelmi terület

Kiterjedése: 15,35 hektár

Ebből fokozottan védett: 0 hektár

Hatályba lépés éve: 1952

Működési területével érintett nemzeti park igazgatóság: Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság

A védett természeti terület által érintett földrészletek listája

Terület elhelyezkedése

További információk

Az arborétum alapjait 1871-től rakta le gróf Festetics Andor, majd a birtok báró Baich Mihály tulajdonába kerül, aki pénzt és időt nem kímélve hozta létre kora legszebb kastélyparkjainak egyikét. Híres volt sziklakertjéről és hatalmas méretű fáiról. A tájképi kert idős szelídgesztenyéi, bükkjei mellett méretes fenyő fajta-különlegességei, színpompás galambfája, Magnóliái, lilaakácai révén ma is vonzza a látogatókat. Gazdag gumós és rizómás lágyszárú gyűjteménnyel is rendelkezik. Ma 500 különböző növény, köztük 100 lágyszárú taxon található az arborétumban. Itt törzskönyvezték a különleges alakú ezüsthársat, a Tilia tomentosa ‘Szeleste’-t.

A Vas megyei kisközség, Szeleste egyik nevezetessége a 14 ha-os arborétum. Kialakítását gróf Festetics Andor kezdte meg 1872-ben. A Bécsi Világkiállításon vásárolt növényekkel telepítette be a kastély körül létrehozott teraszokat. Erfurtból vásárolt fenyőfélékkel is gazdagította a park növényanyagát.

1910-től új tulajdonosa lett a kertnek, báró Baich Mihály személyében, aki 1913-tól tervszerű kertépítést folytatott, megépítve a kiszolgáló épületeket, üvegházakat, 4 ha-al bővítve az akkor még 9 ha-os parkot. A világ minden tájáról hozat növényeket, köztük sok évelőt Hollandiából és Németországból. Kertépítészeti elképzeléseit, a mai divatos látványtervekhez hasonlóan, megfesteti Kleiner Oszkár festőművésszel, azzal a céllal, hogy a várható egység tér-forma-szín harmóniája még tökéletesebb legyen.

1928-ban éri el a park jelenlegi nagyságát. Elkezdődött az évelőkert megvalósítása. Az egymásra merőlegesen futó utakat törpe puszpáng sövény szegélyezi. Az utak mellett húzódó virágágyak hátterét nyugati tuja, vérszilva, közönséges orgona, korai nyári orgona, vöröshajú cserszömörce, japán rózsa, labdarózsa és mályvacserje alkotják. A kapunál lévő sziklakertben törpe nárcisz, kankalinok, szellőrózsák, harangvirágok, lángvirágok, ikravirágok, varjúhájak és kövirózsák díszlenek. A bükkfa alatt a téli fagyok elmúltával azonnal előbújik a téltemető, a hóvirág, a tőzike és sok más hagymás növény. Az évelők különböző változatai közé észrevétlenül illeszkedik egy-egy, a vasi flórából származó növény, így a Sitke környéki erdőkből ismert illír királyné gyertyája és a Sághegy lakójaként nyilvántartott tavaszi hérics.

Báró Baich Mihály munkáját szakképzett kertészek segítették – Fics Edmund, Mészáros József, Molnár Gyula – akik közül utóbbi 1973-ig a kert szakmai irányítója maradt. A bárót szoros barátság és szakmai ismeretség (folyamatos növénycserék) kötötte Gáyer Gyulához (a neves botanikus hozzájárult szakmai ismereteinek gyarapodásához), Saághy Istvánhoz (Kámoni Arborétum), Ambrózy-Migazzi Istvánhoz (Jeli Arborétum). Az országot a háború után sem hagyta el, Szeleste szélén álló kis házában élt 1955-ben bekövetkezett haláláig.

Az arborétumot 1952-ben országos jelentőségű védett természeti területté nyilvánították és az erdőgazdaság szelestei erdészete kezelte 1969-ig. 1992-ig a Szombathelyi Kertészeti és Parképítő Vállalat, majd napjainkig a Szelestei Önkormányzat, mint tulajdonos kezeli a kertet. Az arborétum délnyugati részén elhelyezkedő, 1855-ben cottage-stílusban épült neogótikus kastély jelenleg szállodaként és termálfürdőként üzemel.

Az arborétumban több mint 500 féle növény található. A lágyszárúakból álló gyűjtemény (5-600 faj, fajta, változat) az 1970-es évekhez képest 100 körüli taxonra szorult vissza. A korábbi állapotok visszaállítását célul tűzte ki a kezelő, hiszen az utak melletti virágágyak minden évszakra kiterjedő, folyamatos virágzása minden látogatót elbűvölt. Ez a varázslat pedig rohanó korunk emberét is megilleti. Mint ahogy rá lehet csodálkozni az arborétum idős (sajnos egyre pusztuló) fenyőfáira, szelídgesztenyéire, liliomfa-gyűjteményére és különböző bükkfáira és tölgyeire.