Pál-völgyi-barlangrendszer

Pál–völgyi-barlangrendszer

A Budapest II. és III. kerületében elhelyezkedő számos, nagyobb és kisebb barlang összekötésével előállt rendszer járatainak összhosszúsága tekintetében Magyarországon a dobogó első helyére emeli e felszín alatti természetes labirintust. Az első jelentős összekötés a Pál-völgyi-barlang és a Mátyás-hegyi-barlang közötti kapcsolat megteremtésével történt 2001-ben, majd az ezt követő évtized kitartó kutatásainak eredménye 2011-ben célhoz vezetett, s a korábbi négy nagy barlang immáron egy rendszert alkot. A fokozottan védett üregrendszer járatai felső-eocén korú mészkőben, alárendelten márgában, illetve triász időszaki tűzköves mészkőben, törésvonalak mentén alakultak ki. A mélyből feláramló meleg vizek és a csapadék eredetű beszivárgó hideg vizek keveredése során jelentkező oldódási folyamatok (keveredési korrózió) nevezhetők meg a járatképződés fő hatótényezőjeként. Felsőbb szinten húzódó folyosói főként keskeny, magas hasadékok, mélyebb részeken a járatok szélesek, laposak, agyaggal feltöltöttek. Formakincsére gömbfülkék, gömbüstök; ásványkiválásaira kalcit, barit, ritkábban gipsz jellemzőek. A budai barlangoktól eltérően cseppkövekben gazdag, függő- és állócseppkövek mellett cseppkő zászlók, görbecseppkövek (heliktitek) és barlangi gyönggyel bélelt medencék, alárendeltebben borsókövek is találhatók. A rendszer legkiterjedtebb tagjának, a Pál-völgyi-barlangnak bejárata vált ismertté legkorábban, 1904-ben kőfejtés során nyílt meg. 1927-től kezdődően egy szakasza kiépített és villanyvilágítás mellett utcai ruhában látogatható. A rendszer másik „régi” tagja, a Mátyás-hegyi-barlang bizonyos szakaszai a nagyközönség számára szintén elérhetők, azonban itt már kúszós-mászós kalandban lesz része az érdeklődőnek. Irod.: Takácsné Bolner K. (2004): Pál-völgyi-barlang, Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság; Takácsné Bolner K. – Sásdi L.: Pálvölgyi-Mátyáshegyi-barlangrendszer. In.: Székely K. (2003): Magyarország fokozottan védett barlangjai. Mezőgazda Kiadó