magyar perje

Adatok

Magyar név: magyar perje

Latin név: Poa scabra (syn.: Poa pannonica subsp. glabra)

Tágabb kategória, magyar: Zárvatermők (törzs)

Tágabb kategória, latin: Angiospermatophyta (phylum)

Szűkebb kategória, magyar: Pázsitfűfélék (család)

Szűkebb kategória, latin: Poaceae (familia)

Fokozottan védett: nem

Természetvédelmi érték: 5 000 Ft

Védetté nyilvánítás éve: 1993

Védelmet biztosító jogszabály melléklete: 1. melléklet

További információk

Szinoníma: Poa pannonica

Termet: 50–120 cm Életforma: Hemikryptophyta

Leírása:

Általában sűrűn gyepes, szürkészöld-sötétzöld növény. Szára 50–120 cm magas, az alján érdes. A levelek a szártól ± derékszögben elállók, szálasak, 5–10 cm hosszúak. A levélnyelvecske lekerekített, kissé sallangos szélű, hosszúkás (–3 mm). A buga keskeny-tojásdad alakú, hossza 3–12 cm; ± felálló, rövid, merev ágai 1–3-ával állnak.

Virágzása:

május – június / (VI –) VII – VIII.

Élőhelye:

Mészkerülő montán endemizmus (de nagyon ritkán mészkövön is előfordul); andezit sziklagyepekben, andezit tölgyes-karsztbokorerdőkben, sziklafüves lejtőkön, erdőssztyep réteken, sziklai cserjésekben él.

Előfordulása:

Pannon-kárpáti endemikus flóraelem.

Zemplén, Aggteleki-karszt, Bükk, Mátra, Cserhát, Naszály, Börzsöny, Visegrádi-hegység

Megjegyzés:

A pázsitfüvek meghatározása általában nem könnyű feladat. A leginkább hasonló ligeti perjének (Poa nemoralis) szintén, a szártól ± derékszögben elálló levelei vannak, azonban a növény színe világosabb zöld, és igen rövid (– 0,5 mm) a levelének a nyelvecskéje.

Veszélyeztetettsége: V: 5; H: 2; I;

Forrás:

Vojtkó András, in Farkas Sándor (szerk.) 1999: Magyarország védett növényei. Mezőgazda Kiadó, Bp., Király Gergely-Penksza Károly in Király Gergely (szerk.) 2009: Új magyar füvészkönyv. Magyarország hajtásos növényei. Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, Jósvafő.

magyar perje

Adatok

További információk

Fajok elterjedése