Ipolytarnóci ősmaradványok természetvédelmi terület

Nógrád megyében, Ipolytarnóc községtől keleti irányban mintegy 2 km-re helyezkedik el a „palóc Pompeji”. A dombsági jellegű tájat szabdaló vízmosások feltárásaiban mintegy 20 millió évvel ezelőtt élt élőlények maradványai őrződtek meg különösen nagy gazdagságban. A színvonalas bemutatóhelyen szakképzett vezetők segítségével tehetünk izgalmas geológiai kirándulást egy ősvilági környezetbe.

 

Az árokban felszínre bukkanó kőzetek közül a legidősebbek a miocén kor eggenburgi korszakának elején, mintegy 24–23 millió évvel ezelőtt, sekélytengeri körülmények között rakódtak le. Az agyagos és homokos rétegek számos ősmaradványt tartalmaznak – a kőzetlapokon csigák, kagylók héjtöredékei, ritkábban korallok vázmaradványai ismerhetők fel. A homokszemcsék összecementálódásával keletkezett homokkőben helyezkedik el Ipolytarnóc egyik nevezetessége, a trópusi tenger partszegélyi övezetében lerakódott „cápafogas réteg”. A XX. század elején a helybéli gyerekek kövesült „madárnyelvekként” árulták a turistáknak a kőzetből kiszedegetett cápafogakat. A fogmaradványok alapján a kutatók eddig 24 fajt azonosítottak. A cápák mellett ráják, delfinek, tengeri tehenek és krokodilok kövült maradványai is előkerültek. A tenger visszahúzódásával, a hegységképző erők hatására kiemelkedő szárazföldön 22–21 millió évvel ezelőtt ősfolyamok terítették el kavicstakarójukat.

A nagy hozamú vízfolyások időnként hatalmas kovás fatörzseket is szállítottak, amelyeket a kavicsos rétegekkel együtt leraktak. Egy korábbi vulkánkitörés során kovasavas (szilícium-dioxidban gazdag) oldatokkal átjárt, szabályosan „megkövesített” fák közül néhány szép darabbal az ösvény mentén is találkozhatunk.

 

A fatörzsekből készített vékonycsiszolatok alapján a kutatók pálma-, fenyő- és babérféléket azonosítottak, amelyek trópusi-szubtrópusi éghajlati körülmények között éltek.

A szárazföldi üledékképződés később finomabb, homokos üledékek lerakódásával folytatódott.

A homokszemcsék összecementálódásával keletkezett szürke színű homokkő Ipolytarnóc igazi szenzációja, több okból is. Egyik különlegessége, hogy lenyomatok formájában nagy gazdagságban tartalmazza az afrikai rokonságot mutató, babérlevelűek uralta fosszilis flóra nyomait. A kutatások során több mint 60 ősi növényfajt – többek között babér-, pálma-, magnólia-, platán-, fenyő- és páfrányféléket – azonosítottak, amelyek közül sok azóta már kihalt.

Az ipolytarnóci leletek jelentőségét növeli, hogy több fajt innen írtak le először. A gazdag leletegyüttes alapján a kutatóknak sikerült részletesen feltárni az őskörnyezet éghajlati és életföldrajzi viszonyait. A leggazdagabb gyűjteményt a budapesti Természettudományi Múzeum őrzi, ahol mintegy 15 ezer életnyom kapott helyet.

Ebből a rétegből került elő Ipolytarnóc másik őslénytani érdekessége, egy hatalmas kovásodott ősfenyő. A „Pinuxylon tarnocziense”-nek elnevezett cukorfenyőfélének a kutatók szerint sem fosszilis, sem jelenkori megfelelője nincs. A tőben mintegy 8 méter törzskerületű, becslések szerint közel 100 méter hosszú megkövesedett fatörzs a XIX. század elején még hídként ívelt át a Borókás-árok két oldala között.

 

A helybéliek „Gyurtyánkő-lóczá”-nak nevezték, kővé válásáról legendák születtek. Pusztulása már a felfedezésével megkezdődött; a helybéliek fenőkőnek, építőkőnek, sírkőnek, a kirándulók pedig emlékként hordták el. Ma már csak három nagyobb töredékét láthatjuk eredeti helyzetében; vastagabb törzsrészeit a védelmére megépített pince, míg a lombkoronához tartozó vékonyabb részét a nagycsarnok épülete őrzi.

 

A növénylenyomatokat és az ősfenyőt rejtő kőzetegyüttes felső részén különleges környezeti feltételeknek köszönhetően ősállatok lábnyomai őrződtek meg. 20 millió évvel ezelőtt ezen a helyen források fakadtak, környezetükben vizenyős térszín húzódott. A lerakódó iszapban, homokban a forrásokhoz inni járó állatok hagyták lábnyomaikat. Az ősi idillnek hatalmas vulkánkitörés vetett véget, amelynek hamuja több méter vastagságban temette be a környéket. (Ez a Kárpát-medencében sokfelé előbukkanó kőzet az ún. „alsó riolittufa”.) Később a riolittufán átszivárgó vizek átkovásították, megkeményítették a laza üledékes rétegeket, s ennek köszönhető, hogy a kovásodott homokkő felszínén élethűen megőrződtek az állatok lábnyomai. A „lábnyomos homokkő” az árkokban több helyen is felszínre bukkan.

A több mint 2700 lábnyom alapján eddig 11 állatfajt (ősorrszarvú, őzek, szarvasok, macska- és kutyaféle ragadozók, madarak) sikerült azonosítani, amelyek mindegyike korábban ismeretlen volt a tudomány számára.

 

Az ipolytarnóci előfordulás a világ egyik leggazdagabb harmadidőszaki lábnyomos lelőhelye. Az „ősvilági Pompeji” legjobban feltárt részén a lábnyomos réteg megőrzése érdekében védőcsarnokot emeltek. A hely nemzetközi jelentőségének kifejezésére és a természeti értékek megőrzése érdekében tett erőfeszítések elismeréseképpen a természetvédelmi terület 1995-ben megkapta az Európa Diploma címet.

A geológiai bemutatóhelyhez a Kőzetparki tanösvény vezet. A Borókás-árok bejáratánál fogadóépület várja a látogatókat. Az ősmaradványok bemutatása a Borókás-árok geológiai tanösvényen, szakvezetővel és tájékoztató táblák segítségével történik. A geológiai jellegű Kőszikla tanösvény a Botos-árokba vezeti a látogatókat. Az élő természeti adottságokat két biológiai tanösvény mutatja be.

 

 

Forrás: Bükki Nemzeti Park Igazgatóság

 

További információ: osmaradvanyok.hu