Ugrás a tartalomhoz

kis rence

Adatok

Magyar név: kis rence

Latin név: Utricularia minor

Tágabb kategória, magyar: Zárvatermők (törzs)

Tágabb kategória, latin: Angiospermatophyta (phylum)

Szűkebb kategória, magyar: Rencefélék (család)

Szűkebb kategória, latin: Lentibulariaceae (familia)

Fokozottan védett: nem

Természetvédelmi érték: 50 000 Ft

Védetté nyilvánítás éve: 1982

Védelmet biztosító jogszabály melléklete: 1. melléklet

További információk

Szinoníma: –
 
 
Termet: 3–18 cm Életforma: Hydato-helophyta
Leírása:
Sekély vízben lebegő növény; vízben úszó része 10–50 cm hosszú, víz fölé emelkedő virágzata 3–18 cm magas. Levelei 2 sorba rendezettek, legfeljebb 2 cm szélesek, többszörösen sallangosan szeldeltek, a cimpákon 1–7 tömlőcskével. A virágok (2–5) laza fürtben állnak, 6–8 mm hosszúak, citromsárgák, rövid, tompa sarkantyúval. A párta alsó ajka 4–6 mm hosszú, tojásdad, visszahajló szélű. A felső csészelevél hegyesedő.
 
Virágzása:
június – szeptember / (VII –) VIII – IX.
 
Élőhelye:
Inkább mésztartalmú mezotróf vizekben, sík és átmeneti lápok, forráslápok lebegő hínártársulásaiban él.
 
Előfordulása:
Cirkumpoláris flóraelem.
Aggteleki-karszt, Ózdi-dobvidék, Mátra, Gödöllői-dombvidék Bakony, Pannonhalmi-dombvidék, Balaton-felvidék, Keszthelyi-hegység, Kis-Balaton, Belső-Somogy, Szigetköz, Kis-Alföld, Dráva-sík, Turján-vidék, Nyírség.
 
Megjegyzés:
Hazánkban összesen négy rencefaj él, valamennyi rovaremésztő növény. A közönséges és a pongyola rence (Utricularia vulgaris, Utricularia australis) levele 3–8 cm széles, virága 1–2 cm hosszú, sarkantyúja jóval hosszabb szélességénél. A lápi rencétől (Utricularia bremii) a párta nagyságában és alakjában különbözik.
 
Veszélyeztetettsége: V: 5; H: 4;
 
 
Forrás:
Király Gergely, in Farkas Sándor (szerk.) 1999: Magyarország védett növényei. Mezőgazda Kiadó, Bp., -Felföld Lajos in Király Gergely (szerk.) 2009: Új magyar füvészkönyv. Magyarország hajtásos növényei. Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, Jósvafő.
 
 

Fajok elterjedése

Sáv bezárása