Szinoníma: Veronica spuria L. subsp. foliosa (W. et K.) Härle, Pseudolysimachion spurium (L.) Opiz subsp. foliosum (W. et K.) Härle
Termet: 50–120 (–150) cm Életforma: Hemikryptophyta
Leírása:
Termetes, 1,5 m magasra is megnövő, évelő faj. A szár rendszerint egyszerű, hengeres, pelyhes. A levelek többnyire hármas örvökben, ritkábban átellenesen vagy 5-ös örvben állnak, pelyhesek vagy kopaszodók. Levelei rövid nyelűek, 1–2-szeresen fűrészesek. A felsők ék vállúak, szálas-lándzsásak, az alsók ± lekerekített vagy szíves vállal tojásdad-lándzsásak vagy tojásdadok. Az apró azúrkék virágok sűrű bugás-fürtökben nyílnak. A párta forrt, 4 cimpájú. Az egyes virágok murvái rövidebbek, mint a virágkocsányok. A csészecimpák tojásdadok, tompásak, mirigyes-pelyhesek.
Virágzása:
május – június / (VI –) VII – VIII.
Élőhelye:
Inkább mészkedvelő, erdőssztyep faj. Száraz tölgyesekben, karsztbokorerdőkben, cserjésekben él.
Előfordulása:
Eurázsiai flóraelem.
Zemplén, Bükk, Mátra, Gödöllői-dombvidék, Velencei-hegység, Bakony, Pannonhalmi-dombvidék, Kőszegi-hegység, Zalai-dombvidék, Belső-Somogy, Tolnai-hegyhát, Dráva-sík, Mezőföld, Csepel-sziget, Duna–Tisza köze, Nyírség, Bereg-Szatmári-sík, Tiszántúl.
Megjegyzés:
Termete és örvös állású levelei miatt csak a hosszúlevelű veronikával (Veronica longifolia) téveszthető össze, de ez a faj üde, nedves élőhelyeken él, levelei keskenyebbek, élesebben fűrészesek, csészecimpái háromszög alakúak, hegyesek, virágainak murvái legalább akkorák, mint a virágkocsány.
Veszélyeztetettsége: V: 5; H: 3/4;
Forrás:
Farkas Sándor, in Farkas Sándor (szerk.) 1999: Magyarország védett növényei. Mezőgazda Kiadó, Bp., Király Gergely- Fischer, Manfred A. in Király Gergely (szerk.) 2009: Új magyar füvészkönyv. Magyarország hajtásos növényei. Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, Jósvafő.