Budai Vár-barlang 

A budai Vár-hegy alatt fekvő, 1982 óta fokozottan védett „pincebarlang”-rendszer. A számos bejárattal, 140 és 167 m tszf magasság közt nyíló, mintegy 200 kisebb-nagyobb teremből és az azokat összekötő folyosókból álló, 5–10 m mélységben, az utcák és a lakóházak alatt húzódó labirintus természetes üregeit a pleisztocén édesvízi mészkő alsó szintjében, a budai márga határán egy később feltörő hévforrás oldotta ki. A természetes bejárattal nem rendelkező, valószínűleg a tatárjárás ideje óta ismert, raktárként, pinceként, börtönként stb. használt üregeket a történelmi idők alatt folyamatosan tágították, melynek eredményeként természetes formái jelentős mértékben elpusztultak. Helyenként azonban a főte (mennyezet) szép oldásformái és a mésztufában megőrződött ősmaradványok (levél- és ízeltlábú-lenyomatok, csontmaradványok, egy mamutfog lenyomata, bekérgezett gyökér és ágmaradványok) napjainkban is tanulmányozhatók. Üledékéből gerinces leletanyag (ló- és szarvasfélék, őselefánt, orrszarvú, medve), valamint a Budai iparnak elnevezett kultúra kezdetleges kavicseszközei kerültek elő. Felszíni kapcsolatát kutak, légaknák és az épületek felső pincéibe vezető feljáratok biztosítják. A Dísz tér és a Szentháromság tér között húzódó, 3300 m hosszú, összefüggő rendszert a II. világháború alatt alakították ki. A rendszer egy részét 1935-ben az idegenforgalom számára megnyitották. Turisztikai üzemeltetése a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság révén napjainkban is zajlik. Irod.: Bene Z. – Kovács L.né – Mednyánszky M. (1998): Város a Vár alatt. Budavári Önkormányzat; Kordos L. (1984): Magyarország barlangjai. Gondolat Kiadó; Székely K. – Tardy J. (1985): Vár-barlang. TKM Kiskönyvtára 224; Takácsné B. K.: Budai Vár-barlang. In.: Székely K. (2003): Magyarország fokozottan védett barlangjai. Mezőgazda Kiadó