Vissza az előző oldalra
Kataszteri szám: 4762-2
Hossz: 30 712 méter
Vertikális kiterjedés: 122,60 méter
Mélység: 94,90 méter
Magasság: 27,70 méter
Település: Budapest II. Ker.
Hrsz: 15622/14
Védettség: fokozottan védett
Látogathatóság: NPI hozzájárulásával látogatható (jogszabályban nevesített); lezárt
NP Igazgatóság: Duna-Ipoly NP Igazgatóság
Hatóság: Pest Megyei Kormányhivatal Érdi Járási Hivatal
Kutatási engedélyek száma: 5
Szinonímák: Centenáris-barlang, Mátyáshegyi-barlang, Pál-völgyi-barlang, Hideg-barlang, Pálvölgyi-Mátyáshegyi-barlangrendszer, Pálvölgyi 5.sz. barlang, P-6, Scholtz Pál Kornél barlang, Déry-barlang, a., Barlangjel a Jaskó-térképen, Kőfejtő-barlang, c., Barlangjel a Jaskó-térképen, Szépvölgyi-barlang, Szép-völgyi-barlangrendszer, Kőbánya-barlang, Gábor Áron-barlang, P-3, Hideg-lyuk, Látóhegyi-barlang, Mátyás-hegyi kőfejtő ürege, Hideglyuk-barlang, Öreg-barlang, Moby Dick-barlang, Meta-barlang, Birka-barlang, Scholtz-barlang, Lóczy-barlang, Szépvölgyi-barlang, Tűzoltó lyuk, Rókalyuk, Kristály-barlang, Fekete-barlang, Tűzoltó ág + Centenáris szakasz, Mátyás-barlang, Bagyura-barlang, Bagyura-lyuk, Déri-barlang, Gugger-hegyi-barlang, Harcsa-barlang, Harcsaszájú-barlang, Kis-hideglyuk
Pál–völgyi-barlangrendszer A Budapest II. és III. kerületében elhelyezkedő számos, nagyobb és kisebb barlang összekötésével előállt rendszer járatainak összhosszúsága tekintetében Magyarországon a dobogó első helyére emeli e felszín alatti természetes labirintust. Az első jelentős összekötés a Pál-völgyi-barlang és a Mátyás-hegyi-barlang közötti kapcsolat megteremtésével történt 2001-ben, majd az ezt követő évtized kitartó kutatásainak eredménye 2011-ben célhoz vezetett, s a korábbi négy nagy barlang immáron egy rendszert alkot. A fokozottan védett üregrendszer járatai felső-eocén korú mészkőben, alárendelten márgában, illetve triász időszaki tűzköves mészkőben, törésvonalak mentén alakultak ki. A mélyből feláramló meleg vizek és a csapadék eredetű beszivárgó hideg vizek keveredése során jelentkező oldódási folyamatok (keveredési korrózió) nevezhetők meg a járatképződés fő hatótényezőjeként. Felsőbb szinten húzódó folyosói főként keskeny, magas hasadékok, mélyebb részeken a járatok szélesek, laposak, agyaggal feltöltöttek. Formakincsére gömbfülkék, gömbüstök; ásványkiválásaira kalcit, barit, ritkábban gipsz jellemzőek. A budai barlangoktól eltérően cseppkövekben gazdag, függő- és állócseppkövek mellett cseppkő zászlók, görbecseppkövek (heliktitek) és barlangi gyönggyel bélelt medencék, alárendeltebben borsókövek is találhatók. A rendszer legkiterjedtebb tagjának, a Pál-völgyi-barlangnak bejárata vált ismertté legkorábban, 1904-ben kőfejtés során nyílt meg. 1927-től kezdődően egy szakasza kiépített és villanyvilágítás mellett utcai ruhában látogatható. A rendszer másik „régi” tagja, a Mátyás-hegyi-barlang bizonyos szakaszai a nagyközönség számára szintén elérhetők, azonban itt már kúszós-mászós kalandban lesz része az érdeklődőnek. Irod.: Takácsné Bolner K. (2004): Pál-völgyi-barlang, Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság; Takácsné Bolner K. – Sásdi L.: Pálvölgyi-Mátyáshegyi-barlangrendszer. In.: Székely K. (2003): Magyarország fokozottan védett barlangjai. Mezőgazda Kiadó