Molnár János-barlang (Malom-tó barlangja)

Hidrológiai jelentősége alapján 1982 óta fokozottan védett természeti érték a főváros területén. A Budai-hegység egyetlen, jelentős hosszban feltárt aktív hévizes barlangja. Bejáratai a II. kerületben, a Malom-tó (Frankel Leo u.) környezetében, illetve a tó vízszintje alatt nyílnak. Az eocén kori márgában húzódó, hasadék jellegű járatok kioldódásában a meleg vizek és a hideg karsztvizek keveredése játszott szerepet. A falakat gömbüstök és hévforráscsövek díszítik, mélyebben fekete, mangános bevonat borítja. Nevét arról a patikusról kapta, aki száraz járatait már 1856-ban bejárta, felmérte, valamint elemezte a víz kémiai összetételét és egy tekintélyes víz alatti barlangrendszer létezését feltételezte. A víz alatti szakaszok feltárása 1953-ban kezdődött meg, s hossza 1977-re elérte a 420 métert. 2002 novemberében egy ismeretlen járat megnyílását követő, s ma is tartó felderítő merülések eredményeként hossza becslések szerint eléri a 6 km-t. A barlangban fakadó 20–23 °C-os termálvizet a Lukács-fürdő hasznosítja. Irod.: Kalinovits S.: Molnár János-barlang. In.: Székely K. (2003): Magyarország fokozottan védett barlangjai. Mezőgazda Kiadó