Borókás-tebri 4.sz. víznyelőbarlang

1988 óta fokozottan védett természeti érték a bükki Nagy-fennsíkon. A Borókás töbrök területén, 623 m tszf. magasságban nyíló víznyelőt 1975-ben bontással tárták fel a miskolci Herman Ottó Barlangkutató Csoport tagjai Mészáros Károly vezetésével. A világos színű, jól rétegzett, középső-triász mészkőben kialakult kisebb-nagyobb, lépcsőzetesen mélyülő aknákat szűk meanderek és hasadékjáratok kötik össze, melyek falát kagylós oldásformák, és helyenként cseppkövek díszítik. Az aktív patakmederben barnás-fekete bevonatú, ökölnyi kvarckavicsok találhatók. Legjelentősebb függőleges járata a 22 m mélységű, simára oldott falú, fejlett kanellurákkal és cseppkőlefolyásokkal tagolt Nagy-akna. A beszállás előtt látható, mintegy 20 cm átmérőjű ördögmalom ritkaságnak számít. A rendszer alsó szakaszában szalmacseppkövek, heliktitek, apró, borsókőszerű alakzatok, valamint állandó vízfolyás található. Végponti szifonban eltűnő vizek az 1977-ben végzett vízfestés eredményei alapján a Szinva középső forrásában jutnak a felszínre. Járataiban denevérek és valódi barlanglakó fajok, így vakrákok (Niphargus) és ugróvillások (Collembola) is találhatók. Hírhedt szűkületei miatt bejárására csak kevesen vállalkoznak. Irod.: Egri Cs. – Takácsné B. K.: Borókás-tebri 4.sz. víznyelőbarlang. In.: Székely K. (2003): Magyarország fokozottan védett barlangjai. Mezőgazda Kiadó