Fekete-barlang

A Bükk-hegységben, a Nagy-fennsíkon, a Tekenősi-völgy D-i végében, 565 m tszf. magasságban nyíló barlangot egy időszakos víznyelő megbontásával 1975-ben tárták fel. A befoglaló kőzet változatosságát mutatja, hogy a járatok triász dolomitot, mészkövet, porfiritet, permi mészkövet egyaránt harántolnak. A barlang neve a fő tömegét befoglaló Hámori Dolomit Formáció anyagának sötét színére utal. A lépcsőzetesen mélyülő aknasort nagy esésű, rövid patakmeder szakaszok, agyagos kúszójáratok, kisebb-nagyobb termek tagolják. Középső részén kiterjedt labirintusos nyelőzóna húzódik, amit változatos cseppkőképződmények tesznek különlegessé. A falakat kisebb oldott formák, a meanderező járatokat szinlők díszítik. Csapadékos időben a jelentős vízbefolyás hatására, a barlang csaknem egésze járhatatlan. Összetett aknarendszerei, omladékos zónái, helyenként szűk járatai a Bükk egyik legkomolyabb barlangjává emelik. Irod. Kordos L. (1984): Magyarország barlangja. Gondolat Kiadó; Nagy T. (1986): A Tekenősi Fekete-barlang Kristály-tavi ágának geológiai leírása. — NME Közleményei, Miskolc I. Sorozat, Bányászat; Olasz J. (1976): Az ország legnagyobb dolomitbarlangja: a Fekete-barlang. Karszt és Barlang; Simon E. (1980): A Tekenősi Fekete-barlang geológiai felépítése és genetikája. — NME Közleményei, Miskolc I. Sorozat, Bányászat; Nyerges M.: Fekete-barlang. In.: Székely K. (2003): Magyarország fokozottan védett barlangjai. Mezőgazda Kiadó