Diósgyőrtapolcai-barlang

Diósgyőrtapolcai-barlang

1982 óta fokozottan védett barlang a Bükk hegységben. Diósgyőrtapolcán, a strandhoz tartozó szauna területén, a Szinva-patak völgytalpának a szintjében, 187 m tszf. magasságban nyílik. A felső triász mészkőben kialakult, több bejárattal nyíló egykori forrásbarlang 70 m hosszban ismert. A jelentősen átalakított járatában felismerhetők az egykori patakmeder nyomai, a vízszint változását jelző szinlők és a mésztufagátak maradványai. A kevésbé látványos cseppkőkiválások mellett ritkaságnak számítanak a limonitérből keletkezett kisebb limonitcseppkövek. Első régészeti feltárását 1882-ben kezdték meg (a Bükkben tudományos vizsgálat céljából elsőként), amikor sok tört csontra, egy trachitból készült őskori őrlőkőre, s egy 1800 közül elásott ember maradványaira bukkantak. 1932-34-ben végzett feltárás során nagyszámú paleolit eszközt és szilánkot találtak melynek alapján a barlangot eszközkészítő műhelynek feltételezték. 1973-ban a szauna létesítésekor folytatott leletmentés anyaga hazánk legrégebbi barlangi paleolit leletei közé tartozik, kora kb. 100 ezer év. A bejárat előtt 18 m-re 1988-ban végzett rétegazonosító feltárás hazánkban elsőként bizonyította, hogy az ősember nem a barlangban, hanem csak annak előterében élt. Irod.: Vértes L. (1965): Az őskőkor és az átmeneti kőkor emlékei Magyarországon. Akadémiai Kiadó; Hellebrandt M. (1974): Újabb ősrégészeti leletek a Diósgyőr-Tapolca-barlangban. Karszt és Barlang; Regős J. – Ringer Á.: Diósgyőrtapolcai-barlang. In.: Székely K. (2003): Magyarország fokozottan védett barlangjai. Mezőgazda Kiadó