Ferenc-hegyi-barlang (Aragonit-barlang)

Budapest belterületén,  a Rózsa-domb térségében húzódó barlang nevét a rendszert magába foglaló hegyről kapta. Barlang és életvédelmi okok miatt mára már lebetonozott bejáratát 1933-ban, a Törökvészi út csatornázása közben találták meg. A ma használatos mesterséges bejárata a Ferenchegyi út É-i oldalán, az Őzgida utcai elágazásnál lévő fásbokros területen nyílik. A bonyolult alaprajzú barlangrendszert eocén mészkőben és márgában, a feltörő melegvizek oldó hatása alakította ki. A7000 métert meghaladó összhosszúságú, szűk, hasadékszerű, rombusz hálózatot alkotó járatok csak 270×120 m alapterületet foglalnak el. A falakat jellegzetes oldásformák, -csatornák, -kagylók, gömbfülkék, gömbüstök, forráscsövek, valamint borsókő, kalcitszivacs, barit és lublinit ásványok díszítik. Az 1982-ben mérete, genetikája és ásványkiválásai alapján fokozottan védetté nyilvánított barlangot a felette lévő lakott terület kiemelten veszélyezteti. A barlang csepegő vizekkel jellemezhető járatszakaszai felett rendre vezetékes víziközművek húzódnak.  Irod.: Ádám B. – Kárpát J. – Sásdi L. (2001): Ferenc-hegyi-barlang. – Magyarország barlangjai, Atlasz; Kordos L.(1984): Magyarország barlangjai. – Gondolat Kiadó; Sásdi L.: Ferenc-hegyi-barlang. In.: Székely K.(2003): Fokozottan védett barlangjaink. – Mezőgazda Kiadó