István-lápai-barlang

Magyarország egyik legmélyebb, fokozottan védett barlangja. A bükki Nagy-fennsíkon nyíló, 7 km-t meghaladó járathosszúságú ürgerendszer feltárását 1964-ben kezdték el Gyenge Lajos irányításával a miskolci barlangkutatók. Az egykori víznyelő alján nyíló, triász időszaki mészkőben kialakult, lépcsőzetesen mélyülő aknasorhoz a 200 m-t meghaladó mélységben tágas szintes járat csatlakozik, melynek mindkét végén a továbbjutást szifon zárja el. A főág felett kiterjedt kürtőrendszerek, szifonkerülő és emeleti járatok húzódnak, melyek megismerése az 1980-90-es évek kutatásaihoz kötődik. A szintes ág patakmedrét szép örvényüstök, a falakat karéjos oldásformák valamint változatos színű és formájú cseppkőképződmények díszítik. A barlang vertikális szakaszai számos helyen hatalmas cseppkőlefolyással borítottak. Hidrológiai vizsgálatok szerint a barlang számtalan fennsíki víznyelővel áll kapcsolatban, s talán a legnagyobb bükki barlangrendszer része. Vélhetően a víz által beszállított szerves anyag bomlásából adódóan a barlang alsó szintjének levegőjében gyakran 2-2,5 tf%-os szén-dioxid koncentráció mérhető. Irod.: Nyerges A.: István-lápai-barlang. In.: Székely K. (2003): Magyarország fokozottan védett barlangjai. Mezőgazda Kiadó