Béke-barlang

Hazánk egyik legszebb, 1982 óta fokozottan védett, patakos barlangja. Az Aggteleki- és Szlovák-karszt más barlangjaival együtt 1995 óta a Világörökség része. Az Aggteleki karszton három bejárattal nyílik a felszínre, a Szomor-hegy lábától Jósvafőig húzódik. A víznyomjelzéssel kimutatott, a Baradlától mintegy 600 m távolságra található, független rendszer feltárására Jakucs László irányításával 1952-ben a Bibic-töbör nyelőjén keresztül került sor. A bejárás megkönnyítése érdekében két végpontjára tárót hajtottak. A triász időszaki mészkőben kialakult, átlag 4-10 m magas és 4-5 m széles, hasadék jellegű, kanyargós, szinlőkkel tagolt főfolyosóhoz oldalág csak a nyelő környékén csatlakozik. A főágat helyenként teljes szélességben kitöltő patak vize a Komlós-forrásban jut a felszínre. A vizet több mint 430 tufagát, 120 tavat kialakítva duzzasztja vissza. A főágat 16 szifon osztja meg, melyek közül néhány árvizek idején rövidebb-hosszabb időre feltöltődhet. A járatokat változatos színű cseppkőképződmények, magasból alányúló függőcseppkövek, cseppkőlefolyások, zászlók és egymásba fonódó, lépcsőzetes medencesort alkotó tufagátak díszítik. A falakat változó méretű kagylós oldásformák tagolják, a patak medréből gomba alakú kövek emelkednek ki. Legnagyobb termének (Óriás-terem) hossza 60 m, szélessége 20 m, magassága pedig eléri a 18 m-t. A jósvafői mesterséges bejárat közelében lévő két teremben a XX. század második felébenévtizedeken keresztül légúti megbetegedésben szenvedők gyógykezelése folyt. A levegő gyógyhatásának elismeréseként, 1969-ben a barlangot gyógybarlanggá nyilvánították. Irod.: Jakucs L. (1953): Béke-barlang felfedezése. Művel Nép Könyvkiadó; Szunyogh G.: Béke-barlang. In.: Székely K. (2003): Magyarország fokozottan védett barlangjai. Mezőgazda Kiadó