Ugrás a tartalomhoz

farkasalmalepke

Adatok

Magyar név: farkasalmalepke

Latin név: Zerynthia polyxena

Tágabb kategória, magyar: Ízeltlábúak (törzs)

Tágabb kategória, latin: Arthropoda (phylum)

Szűkebb kategória, magyar: Lepkék (rend)

Szűkebb kategória, latin: Lepidoptera (ordo)

Fokozottan védett: nem

Természetvédelmi érték: 50 000 Ft

Védetté nyilvánítás éve: 1982

Védelmet biztosító jogszabály melléklete: 2. melléklet

Egyezmények: Bern II.

Irányelvek: Élőhelyvédelmi Irányelv IV.

További információk

Pillangófélék családja (Papilionidae)
 
 
Farkasalmalepke (Zerynthia polyxena, syn.:Thaix polyxena)
A szárnyfesztávolsága 45-60 mm, csápja rövid, a csápbunkó erős. Potroha oldalt tarka, felül sötét szőrzet borítja, a szegélyeken színes, erősen hullámos rajzolat van. Szárnyaik alapszíne halványsárga, a szárnyak közepén foltokból és a külső szegélyek mentén mély hullámokból alkotott bonyolult rajzolata fekete. Elülső szárnya a csúcs felé erősen megnyúlt, de ott szélesen lekerekített. Hátulsó szárnya meggörbült tojásdad, szegélye erősen hullámos vagy zegzugos, a belső szegély íve lapos, az erek szabadok. Hátulsó szárnyán a hullámtetőkön még kék és piros foltok foglalnak helyet, ezek azonban kivételes esetben hiányozhatnak is. A fonák rajzolata többé-kevésbé megegyezik a felszínével, de a fekete rajzolati elemek terjedelme kisebb. Nincs hasonló faj.
Ponto-mediterrán faunaelem, sztyep-silvicol (erdőssztyep) faj. Délkelet-Európától Kisázsiáig és a Fekete-tengerig elterjedt, melegkedvelő faj, amelynek Kárpát-medencei populációi képviselik legészakibb és egyben legnyugatibb kolóniáit. Magyarországon foltszerűen az egész országban megtalálható.
Élőhelyei liget- és láperdők, a hernyója tápnövényének, a farkasalma özönnövény jellege miatt ma már más, inkább másodlagos területeken fordul elő, mint például üde akácosokban, leromlott erdőkben és árokpartokon. Hernyója monofág, hazánkban kizárólag a farkasalmán (Aristolochia clematitis) él. Egyetlen nemzedékének imágója április elejétől május végéig (július elejéig) repül, a rajzási csúcs április végére esik.
 
Leírás forrása:
Baranyai T. & Korompai T. (2007): A Tiszántúl repülő ékkövei, Az Észak-Alföld nagylepkéi – Zöldike Ismeretterjesztő Sorozat 19., Nimfea Természetvédelmi Egyesület, Túrkeve. 51 pp.
Bálint Zsolt & Gubányi András & Pitter Gábor (2006): Magyarország védett pillangóalakú lepkéinek katalógusa. A Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteménye alapján – Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. 136 pp.
www.macrolepidoptera.hu
 
Kép(ek) forrása:
http://kitaibel.hu/lepidopterology/nappali/page7aa.html
 

Fajok elterjedése

Galéria

Sáv bezárása