vérfű-hangyaboglárka

Adatok

Magyar név: vérfű-hangyaboglárka

Latin név: Maculinea teleius (Phengaris teleius)

Tágabb kategória, magyar: Ízeltlábúak (törzs)

Tágabb kategória, latin: Arthropoda (phylum)

Szűkebb kategória, magyar: Lepkék (rend)

Szűkebb kategória, latin: Lepidoptera (ordo)

Fokozottan védett: nem

Természetvédelmi érték: 50 000 Ft

Védetté nyilvánítás éve: 1993

Védelmet biztosító jogszabály melléklete: 2. melléklet

Egyezmények: Bern II.

Irányelvek: Élőhelyvédelmi Irányelv II., Élőhelyvédelmi Irányelv IV.

További információk

Boglárkalepke-félék családja (Lycaenidae)

Vérfűboglárka vagy Kispettyes boglárka (Maculinea teleius, Syn.: Licaena euphaemus)

A szárnyfesztávolsága 30-34 mm. Elülső szárnyának fonákján a szemfoltsor majdnem egyenes és meredek lefutású, illetve csak igen finoman ívelt. A hím elülső szárnyának felszíne kék, a szegélyek fekete behintése széles, az erek is feketék, s míg a középtér kék színébe is sok fekete pikkely elegyedik; a sejtvégi folt és a belső foltsor majdnem mindig erős és megvan, a hátulsó szárnyon azonban kisebb pettyekből áll, sőt gyakran hiányzik.

A nőstény elülső szárnya barnásfekete, kék behintése csupán a sejtben és a ráncban látható, ám gyakran teljesen hiányzik. A fonák a világos ezüstszürkétől a sárgásfehérig (hímek) és a világos kávébarnától a sötét csokoládébarnáig (nőstények) terjedhet. A szemfoltsor fekete, élénk és határozott lefutású, a szegélyfoltsort főként a belső ívfoltok és a külső árnyékuk jelzi.

A nőstény felszíni kék behintésének mérete és intenzitása változhat, illetve a fonák színárnyalatai változhatnak.

Délnyugat-szibériai faunaelem, lápréti faj. Euroszibériai elterjedésű faj, amely a zonális erdőssztyepp nedves edafikus társulásaihoz kapcsolódóan Nyugat-Európától Nyugat-Szibériáig egy hosszabb sávban fordul elő. Az ország területén szórványosan elterjedt és gyakori faj. Populációi láp- és mocsárréteken találhatók. Élőhelyei sík-, domb- és hegyvidéki mocsárrétek.

Hernyójának tápnövénye az őszi vérfű (Sanguisorba officinalis). A nőstény a petéit az őszi vérfű (Sanguisorba officinalis) virágjába rakja. A hernyók itt élnek, erősen kannibálok. Később a földre ereszkednek, ahol a hangyák (Mymica spp.) begyűjtik őket, és bolyaikba hurcolják. Ott kakukk-módon hangyalárvákkal és bábokkal táplálkoznak. július közepétől augusztus közepéig Imágója június végétől augusztus végéig repül, a rajzási csúcs július végére esik.

Leírás forrása:

Bálint Zsolt & Gubányi András & Pitter Gábor (2006): Magyarország védett pillangóalakú lepkéinek katalógusa. A Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteménye alapján – Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. 136 pp.

Gozmány László Dr. (1968): Nappali lepkék – Diurna in Magyarország Állatvilága – Fauna Hungariae XVI. kötet – Lepidoptera, 15. füzet. Akadémia kiadó, Budapest.

www.macrolepidoptera.hu

http://kitaibel.hu/lepidopterology/

Kép(ek) forrása:

http://kitaibel.hu/lepidopterology/nappali/page79a.html

vérfű-hangyaboglárka

Adatok

További információk

Fajok elterjedése

Galéria