kis vöcsök

Hazai elterjedés
Országszerte elterjedt fészkelő. Tavakon, halastavakon, víztározókon, mély vizű mocsarakban és lápokon, holtágakban, kubikgödrökben, szennyvízülepítő tavakon telepszik meg, csapadékos években szikes mocsarakban is költhet. Fészkeléskor kedveli a dús növényzetű, hínáros, zsiókás, nádas területeket, ahol nyílt vízfelszínt is talál. Elsősorban az Alföld, a Kisalföld és a Dunántúli-dombság vizes élőhelyeit népesíti be, helyenként a Dunántúli- és az Északi-középhegység kisebb tavain, víztározóin is megtelepszik. Vonuláskor és teleléskor az állóvizek mellett nagyobb számban jelenik meg folyóvizeken is. Áttelelő példányok vagy kisebb csoportok a be nem fagyó vizeken, így a Dunán és más folyókon, csatornákon, enyhébb teleken a Balatonon, holtágakon és bányatavakon is megfigyelhetőek.

Időbeli előfordulás
Egész évben megfigyelhető. Tavasszal jellemzően márciustól érkezik, majd ősszel az állomány nagy része november végéig elvonul. Kis számban áttelel, a telelők száma kemény fagyok idején lecsökken. Költési időszaka április vége és augusztus vége között van.

A hazai fészkelőállomány nagysága
A nehezen felmérhető fajok közé tartozik, így becslései bizonytalanok. A fészkelőpárok számát 1995–1997 között 9–10 ezer párra, 2017–2018 között statisztikai alapon végzett denzitásbecsléssel 3000–3200 párra becsülték.

Természetvédelem
Fészkelési sikerének a kulcsa, hogy a fiókanevelési idő végéig megfelelő vízmélységű élőhelyek álljanak a rendelkezésére. Ezt a kialakuló vizek megőrzésével, visszatartásával lehet elérni. A légvezetékekkel bizonyítottan ütközik. Vizes élőhelyeken az ütközések teljesen elkerülhetőek, ha a légvezetékeket földkábelre váltják. A madáreltérítők a nagyfeszültségű vezetékeken az ütközésből eredő pusztulást mérsékelhetik.

Forrás: Pigniczki Cs. & Bankovics A. 2022. Kis vöcsök. – In: Szép T., Csörgő T., Halmos G., Lovászi P., Nagy K. & Schmidt A. (szerk.) Magyarország madáratlasza. 2., javított és kiegészített kiadás. – Agrárminisztérium, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest, pp. 191–192.