búbos vöcsök

Hazai elterjedés
Az ország nagy részén általánosan elterjedt, így költ a Kisalföldön, a Dunántúli-dombság és az Alföld területén. Az Alpokalja, a Dunántúli- és az Északi-középhegység néhány pontján is fészkel. Az Alföld száraz homokhátsági és nyírségi területeiről hiányzik. Jellemzően a nádasokkal övezett tavak, halastavak, víztározók, holtágak, nyílt vizű mocsarak, lápok, kavicsbányatavak és lassú folyású nagyobb csatornák fészkelője. Rendszeresen költ a Balatonon, a Fertő tavon, a Velencei-tavon, a Tisza-tavon.

Időbeli előfordulás
A vizek kiolvadását követően február végétől áprilisig tart a tavaszi, szeptembertől novemberig az őszi vonulása. Az első párok április közepétől már fészkelnek, a fiókák nevelése kivételes esetben egészen novemberig elhúzódhat, de jellemzően szeptemberig tart. A Balatonon és a nagyobb folyókon, főleg a Dunán áttelel, de a vizek befagyása vonulásra készteti.

A hazai fészkelőállomány nagysága
Mivel sok vizes élőhely alkalmas lehet a számára, ezért a teljes fészkelőállományt felmérni nem lehet. Állományát az 1990-es évek első felében és 1995–1997 között is 7–9 ezer, 2017– 2018 között a relatív állománysűrűségi modell alapján 2300–2600 párra becsülték. A Hortobágyon 220–270 pár között lehet a fészkelőpárok száma, ami jelentős vízborítás esetén 320–380 párra növekedhet. Kis-balatoni állománya 2017-ben 18–20 pár volt .

Természetvédelem
Költőhelyein szaporodási időszakban a megfelelően mély vízszint biztosítása fontos a faj számára. Légvezetéknek ütközhet. Ezek a balesetek földkábel telepítésével teljesen megszüntethetők, vagy nagyfeszültségű vezetékek esetén madáreltérítők kihelyezésével mérsékelhetők.

Forrás: Pigniczki Cs. & Bankovics A. 2022. Fürj. – In: Szép T., Csörgő T., Halmos G., Lovászi P., Nagy K. & Schmidt A. (szerk.) Magyarország madáratlasza. 2., javított és kiegészített kiadás. – Agrárminisztérium, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest, pp. 187–188.