vörösnyakú vöcsök

Hazai elterjedés
Költőterületei elsősorban a Tiszántúlon vannak, főleg a Hortobágyon. A Duna–Tisza közén már jóval ritkább. A Dunántúlon biztosan csak a Kis-Balatonon költött a MAP-felmérés időszaka alatt. Mocsarakban, benövényesedett halastavakon és víztározókon fészkel, ahol a dús növényzet és a nyílt víz megfelelő arányú mozaikot alkot. Nem költő egyedeket a Dunán, illetve nagyobb tavainkon, így a Balatonon, a Velencei-tavon, a Tisza-tavon figyeltek meg, de megjelenésére mocsarakban, halastavakon, bányatavakon és mélyebb vizű legelőtavakon is számítani lehet.

Időbeli előfordulás
Leggyakrabban április és október között fordul elő. Jellemzően vonuló, de át is telel. A biztos fészkelésére vonatkozó megfigyelések május és július közepe közé esnek.

A hazai fészkelőállomány nagysága
Állományát az 1990-es években 80–150, 2015–2017 között a nemzetipark-igazgatóságok szakemberei 10–20 párra becsülték.

Természetvédelem
Védelme vízmegőrzéssel biztosítható, így a megfelelő fészkelőhelyek fenntarthatóak számára. Halastavi megtelepedése esetén a hínárirtást vagy a tó lecsapolását a fészkelés és fiókanevelés alatt tiltani kell.

Forrás: Pigniczki Cs. 2022. Vörösnyakú vöcsök. – In: Szép T., Csörgő T., Halmos G., Lovászi P., Nagy K. & Schmidt A. (szerk.) Magyarország madáratlasza. 2., javított és kiegészített kiadás. – Agrárminisztérium, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest, pp. 186–187.