üstökösréce

Hazai elterjedés
1975-ig mindössze 23, 1975–1983 között 33 észlelése volt. Első költését 1983-ban bizonyították a Fertő tavon. Azóta megtelepedett a Dunántúl legfontosabb vizes élőhelyein, a Kis-Balaton térségében, a Balaton déli régiójában, a Mezőföld vizein és később az Alföldön is, elsősorban a Duna–Tisza közén, a Hortobágyon és a Tisza alsó folyásának térségében. Ott költ, ahol a partot gazdag vegetáció borítja, illetve a vízen a növényzet legalább foltokban megjelenik.
Vonuláson 1986–1992 között csak a Dunántúl néhány helyén észlelték nagyobb számban, az Alföldön csak később jelent meg. Az utóbbi két évtizedben a terjedési folyamat az édesvizű és szikes tavakhoz, halastavakhoz, víztározókhoz kötődően megerősödött.

Időbeli előfordulás
Február közepétől/végétől érkezik meg telelőterületeiről. Vonulására áprilisi maximum a jellemző, ami egybeesik a fészkelőterületek elfoglalásával. Fészekaljai május elején/közepén lehetnek teljesek, a költési időszak augusztus elejéig tart. A vedlés után augusztusban/szeptemberben tetőzik létszáma, és októberben/novemberben elvonul. Kis számban áttelel.

A hazai fészkelőállomány nagysága
Megtelepedése óta rendszeres fészkelő. Állományát az 1990-es években 60–70, 1995–2002 között 20–50, 2008–2012 között 80–100, a MAP-felmérés és a nemzetipark-igazgatóságok adatai alapján 2013–2018 között 300–500 párra becsülték.

Természetvédelem
Elterjedését és megtartását segíti a gazdag parti vegetációjú, középmély víztestek védelme, illetve kialakítása, a zavartalanság biztosítása.

Forrás: Faragó S. 2022. Üstökösréce. – In: Szép T., Csörgő T., Halmos G., Lovászi P., Nagy K. & Schmidt A. (szerk.) Magyarország madáratlasza. 2., javított és kiegészített kiadás. – Agrárminisztérium, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest, pp. 110–111.