kis vízicsibe

Hazai előfordulás
Kötődik a mocsarak és halastavak keskenylevelű gyékényes parti zónájához. Itt főként az avas gyékényesekben, illetve a zsombékoló nádasokban telepszik meg. Előnyben részesíti az egybefüggő, sűrű, avas gyékényeseket.  Fészeképítéskor védőtetőt keres, amelyet főleg a hónyomott avas gyékényesben talál meg. Laza fészkét főleg keskenylevelű gyékény leveleiből építi. Erős térbeli sűrűsödéseket mutató hazai előfordulásának gócpontjai a Duna és a Tisza völgye, a Hortobágy, Bihar, a Mezőföld, a Balaton melléke, a Fertő tó és a Hanság, illetve a Körösök vidéke. Jelenlétének valószínűsége erős pozitív kapcsolatban áll a lágyszárú fajok által dominált vizes élőhelyek meglétével. Nagyobb állománysűrűség elsősorban állóvizeknél és lágyszárú fajok által dominált vizes élőhelyeknél tapasztalható. A modell eredményei alapján a legsűrűbb állományok a Hortobágyon, a Tisza-tavon és a Balatonnál élnek.

Időbeli előfordulás
Az első vonulók már március első harmadában megjelennek, majd a tavaszi vonulás egészen május elejéig elhúzódik. A költések végetértével, július elején megindul az őszi vonulás, ami az északi állományokból származó egyedekkel feldúsulva egy augusztus közepi erős csúccsal jelentkezik, majd egy kisebb szeptemberi csúccsal október elejére lecseng.

A hazai fészkelőállomány nagysága
Míg a MAP-program és a nemzetipark-igazgatóságok felmérései  alapján  készített  statisztikai  becslés  1–3 ezer éneklő hímet jelez az ország teljes területére, a korábbi becslések még 3–5 ezer éneklő hímre becsülték a hazai állományt.

Természetvédelem
Megfelelő nádgazdálkodási szabályzattal, valamint vizes élőhelyek létesítésével, rekonstrukciójával és rehabilitációjával a fészkelők és vonulók számára élőhelyek biztosíthatók. Az Alföld mocsaraiban az alullegeltetésből származó elgyékényesedés helyenként kedvezett az állomány növekedésének. Védő, árnyékoló növényzet hiányában a mesterséges ”varsababát“ is elfoglalja.

Forrás: Végvári Zs. 2022. Kis vízicsibe. – In: Szép T., Csörgő T., Halmos G., Lovászi P., Nagy K. & Schmidt A. (szerk.) Magyarország madáratlasza. 2., javított és kiegészített kiadás. – Agrárminisztérium, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest, pp. 175–176.