havasi lile

Hazai előfordulás
Rendszeres, de kisszámú átvonuló. Legfontosabb kontinentális pihenő- és vedlőhelye a Hortobágy, annak is csak meghatározott területei, ahol minden évben rendszeresen megjelenik. Az Alföldön alkalmilag másutt is felbukkanhat. Többször észlelték már a Kiskunságban, a Tiszántúl déli részén, a Bihari-síkságon és Tiszalúc közelében is. A Dunántúlon csak nagyon ritkán jelenik meg, néhány adata a Fertő tó mellől, Székesfehérvár környékéről és a Ferencmajori-halastavakról ismert. Leggyakrabban a legeltetett, rövid füvű szikes pusztákon tartózkodnak, de alkalmanként kopár földfelületű egyéb mezőgazdasági területeken és leeresztett, kiszáradt halastómedrekben is felbukkannak. Ősszel augusztus közepétől november elejéig figyel- hető meg, a vonulás szeptember végén és október elején tetőzik. Ebben az időszakban a Hortobágyon az 50–100 példányos csapatok is rendszeresek. A nagyon száraz nyarakat követően – amikor sok a „kiégett”, kopár pusztarész – nagyobb számban jelennek meg és ilyenkor hosszabban is időznek a Hortobágyon. A legnagyobb, több száz példányos csapatokat is ilyen időszakokban figyelték meg. Az országon ősszel átvonulók évenkénti mennyisége kétszáz és ezer példány közöttire tehető. Tavasszal (április eleje – május közepe) rendszertelenül, az őszinél jóval kisebb számban és gyorsabban vonul át.

Forrás: Hadarics T. 2022. Havasi lile. – In: Szép T., Csörgő T., Halmos G., Lovászi P., Nagy K. & Schmidt A. (szerk.) Magyarország madáratlasza. 2., javított és kiegészített kiadás. – Agrárminisztérium, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest, pp. 221–222.