balkáni fakopáncs

Hazai elterjedés
Állományának egésze antropogén környezethez kötődik. A legtöbb fás urbánus és rurális élőhelyen előfordul, kertekben, gyümölcsösökben, parkokban, ültetvényeken, temetőkben és lakott területen egyaránt. Megtalálható szinte fás vegetációtól mentes környezetben is, például agrártájakat keresztülszelő út menti fasorokban. Ennek oka a faj eredeti élőhelyében keresendő. A balkáni fa­kopáncs Törökország és a Balkán-­félsziget szárazabb, sztyeppi környezetéből gyors ütemben terjedt el a 20. század folyamán Közép­-Európa mérsékelt övi területei felé. Eredeti élőhelyei a mediterrán fás élőhelyek voltak, és ezek fokozatos eltűnésével alkalmazkodott az ember által átalakított tájhoz. Nagyon plasztikus, al­kalmazkodóképes faj. Szinte kizárólag az alacsonyabb, másodlagos, antropogén élőhelyeken fordul elő, zárt erdőben gyakorlatilag sosem. Odúkészítő faj, ám a nagy fakopánccsal ellentét­ben régebbi odúit is szereti több éven keresztül használni, vagy akár mesterséges odúkat is elfoglalhat. Előszeretettel készíti odúját gyümölcsfákba. A többi harkálynál jóval több gyümölcsöt is fogyaszt, még fiókáit is eteti termésekkel. Magyarország teljes területén előfordul, ám a sűrű­ségmodellezés térképe szerint állománysűrűsége vi­szonylag csekély. Gócpontjai szembetűnően követik nagyobb településeink foltjait, kiemelkedő Pest megyében, középhegységeink vonalában, a Bakonyban, a Nyírségben és a Duna–Tisza közén. Az előfordulási és sűrűségi modellek fő tanulsága szerint kifejezetten szoros pozitív korrelációban van a faj je­lenléte a különböző mesterséges, ember alkotta felszínek, zöldfelületek (zöldfelületek mesterséges környezetben fákkal és fák nélkül, épületek, burkolt vagy burkolatlan mesterséges felületek, szántóföldek), valamint a máshová be nem sorolható fásszárú növényzet arányával.

Időbeli előfordulás
Egész évben megfigyelhető. A párbaállás március–áprilisban kezdődik. Biztos fészkelését áprilistól augusztusig regisztrálták. A tojásrakás április–májusban kezdődik. A fiatalok május és július környékén repülnek ki, majd a késő nyári, kora őszi diszperzióig a költőterületen ma­radhatnak. Január–februárban, illetve októberben megfigyelési valószínűsége 8–12%, az év többi részében 5–8%.

A hazai fészkelőállomány nagysága
Állományát az 1990-­es években 5–6 ezer, 1999–2002 között 15–35 ezer, 2014–2018 között a relatív állománysűrűség modell alapján 44–65 ezer párra becsülték, ami alapján az ország második leggyakoribb harkályfaja. Speciális élőhelyvá­lasztása miatt összefüggő előfordulási területek csak a nagyobb településeken fordulnak elő, de az állománysűrűség jellemzően mindenütt viszonylag alacsony, a számára hasznosítható élőhelyfoltok fragmentáltsága miatt.

Speciális rész
A balkáni fakopáncs drámai gyorsasággal, alig két évti­zed alatt hódította meg a Kárpát-­medencét. Első adatai az 1930­-as évek végéről származnak az Alföld déli részéről és az 1950­-es évek elejére már az ország északi, nyugati és keleti szélein is megjelent mint költőfaj, sőt országhatárainkat is túllépte.

Természetvédelem
Natura 2000 jelölő faj, de településekhez kötődő élet­módja miatt Natura 2000 területet csak minimális mér­tékben lehetett kijelölni számára. A faj védelme az idősebb gyümölcsfák, különösen a csonthé­jasok, elsősorban a diófák meghagyásával és téli etetéssel segíthető. 

Forrás: Gorman G., Komlós M., Ónodi G. & Schmidt A. 2022. Balkáni fakopáncs. – In: Szép T., Csörgő T., Halmos G., Lovászi P., Nagy K. & Schmidt A. (szerk.) Magyarország madáratlasza. 2., javított és kiegészített kiadás. – Agrárminisztérium, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest, pp. 423–425.