közép fakopáncs

Hazai elterjedés
Elsősorban nagy kiterjedésű, öreg tölgyesekhez, vagy legalábbis viszonylag sok, nagy méretű, öreg tölgyfával tarkított öreg lombos erdőkhöz kötődik. Emellett a folyó menti puha-­ és keményfás ligeterdők fontos zöldfolyosók a faj számára. Noha táplálékának biztosításában a holt faanyag megléte nem annyira kritikus, mint a többi harkályfaj számára, csőre viszont jóval gyengébb, ezért odújának kialakításához mindenképpen szükséges a korhadt fa. Hazánkban a faj elterjedése követi hegyvidéki töl­gyeseink elhelyezkedését, ennek megfelelően leginkább a középhegységek vonalában, a Nyírségben, a Nyugat-­ és Dél-­Dunántúlon jellemző. Emellett elszórtan alföldi tölgyesekben és ártéri erdőkben is fészkel, ahol megfelelően idős állományt talál. Az előfordulási modellek a legerősebb pozitív összefüggést különböző fás állományokkal mutatták, ezen belül is tölgyesekkel (cseresek, gyertyános-­kocsánytalan tölgyesek, többletvízhatástól független erdők), valamint a tengerszint feletti magassággal. Negatív összefüggés mutatkozik mesterséges, átalakított élő­helyekkel (agrárterületek, zöldfelületek). Az állománysűrűség pozitívan korrelál a cseresek jelenlétével, továbbá nő 300 m tengerszint feletti magasság fölött, a nagyobb sűrűségű állomány zöme a középhegységi és dombvidéki erdőkben él.

Időbeli előfordulás
Egész évben megfigyelhető. Kora tavasszal megkezdődik a párba állás, az egyedek aktivitása megnő. Március–áprilisban észlelték a fajt a legtöbb négyzetben. A territóri­umok elfoglalása és a párba állás végeztével a faj sokkal kevésbé feltűnő. A tojásrakás többnyire májusban kez­dődik, a kirepülés júniusban lezajlik. Ek­kortól szintén a felmért négyzetek nagyobb százalékában észlelték a fajt.

A hazai fészkelőállomány nagysága
Állományát az 1990­-es években 5–10 ezer, 1999–2002 között 7–16 ezer párra, a relatív állománysűrűség modellje szerint a 2014–2018­-as időszakban 23,5–25,5 ezer párra becsülték.

Speciális rész
A közép fakopáncs a fakérgen és leveleken élő rovarok fogyasztására specializálódott. Ennek köszönhetően csőre arányaiban kisebb a többi harkályénál. Táplálkozása kötődik a tölgyfajokhoz: a tölgyek mélyen barázdás kérge sokkal több rovarnak ad otthont, mint a sima kérgű fáké. A leginkább területhű harkályfajunk, a legtöbb madár nem távolodik el kikelésének helyétől pár kilométernél messzebb.

Természetvédelem
A közép fakopáncs jelenléte a természetközeli erdőgazdálkodás jó indikátora. Veszélyeztető tényezője elsősorban az idős tölgyesek véghasználata. Kedvező számára a folyamatos erdőborítást biztosító erdőgazdálkodás, a változatos összetételű és szerkezetű, elegyes erdők kialakítása. Fontosak az öreg, nagy méretű fák (elsősorban tölgy), ha ezek eltűnnek a területről, akkor a faj is eltűnhet. Vágásos gazdálkodás keretei között a hagyásfacsoportok, az idős, böhöncös biotópfák és az álló holtfák visszahagyása kedvezhet számára.

Forrás: Gorman G., Komlós M., Ónodi G. & Schmidt A. 2022. Közép fakopáncs. – In: Szép T., Csörgő T., Halmos G., Lovászi P., Nagy K. & Schmidt A. (szerk.) Magyarország madáratlasza. 2., javított és kiegészített kiadás. – Agrárminisztérium, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest, pp. 418–420.