Ugrás a tartalomhoz

vízi denevér

Adatok

Magyar név: vízi denevér

Latin név: Myotis daubentonii

Tágabb kategória, magyar: Emlősök (osztály)

Tágabb kategória, latin: Mammalia (classis)

Szűkebb kategória, magyar: Denevérek (rend)

Szűkebb kategória, latin: Chiroptera (ordo)

Fokozottan védett: nem

Természetvédelmi érték: 50 000 Ft

Védetté nyilvánítás éve: 1901

Védelmet biztosító jogszabály melléklete: 2. melléklet

Egyezmények: Bern II., CMS II., EUROBATS

Irányelvek: Élőhelyvédelmi Irányelv IV.

További információk

 
Testhossz: 4,3-5,5 cm, alkarhossz: 3,5-4,1 cm, testtömeg: 7-15 g
 
Hazai elterjedés
Hazánkban elterjedt, bár kevéssé kutatott faj. Főként a síkvidéki ártéri és a középhegységek alacsonyabb régióiban fordul elő. A hazai állomány jelentős része a nagyobb folyóink árterületére koncentrálódik, de ahol vízfelület van, ott bárhol előkerülhet.
 
Élőhely
A vízi denevér, nevéhez hűen, kötődik a vizes élőhelyekhez. Folyók ártéri területein, kisebb-nagyobb tavak közelében, csatornák mentén, patakok partján telepszik meg. Jellemzően síkvidéki, de középhegységeink 5-600 méteres régiójában is találkozhatunk egyedeivel, kisebb tavak közelében. Nyári szálláshelye faodvakban, ritkább esetben padlásokon is lehet, ezekről a területekről gyakran húzódik be barlangokba, bányavágatokba telelni. Télen faodvakban telel az állományának többsége.
 
Életmód
Nyári szálláshelye leggyakrabban faodúban található, az ártéri területek közelében padláson sem ritka, ahol nőstények és fiatal ivaréretlen hímek tartózkodnak. Az ivarérett hímek magányosan, vagy kisebb csoportot alkotva faodúban, falrepedésben, padláson tartózkodnak. A nyári szálláshelyek közössége a fiatalok felnevelésével felbomlik, augusztus közepén megindulnak a szaporodó helyek irányába. Akár 100 kilométeres távolságot is megtesznek. Egy-egy jelentős nászbarlangnál akár több ezer vízi denevér is megfordulhat. A párzás végeztével az egyedek egy része visszatér az eredeti élőhelyére, más részük pedig barlangokban, bányavágatokban keres téli szállást. A téli álom március végéig tart, de már februárban megfigyelhető, hogy felszaporodik a barlangok vízi denevér állománya és alkalmanként éjszakai aktivitás is tapasztalható. Rejtett üregekben, hasadékokban telelnek, majd a tavasz közeledtével a telelőhely nyíltabb részeibe húzódnak. Magyarországon a vízi denevérek jellemzően magányosan, vagy két-háromfős csoportokban telelnek, de a külföldi szakirodalom ismer több száz, sőt ezer egyedből álló telelő állományt is. A téli álom során többször felébrednek, ilyenkor gyakran párzanak is. Március végére elhagyják a téli szálláshelyeket. A legnagyobb ismert vándorlási táv Európában 304 km volt.
 
Természetvédelmi megítélés
Speciális élőhely igényű fajként a vizek szennyezése, a vegyszeres szúnyogirtás, a vízpartok beépülése, az ártéri puhafás ligetek eltűnése és a telelőhelyeken a barlangászat a legjelentősebb problémák. Hazai állománya összességében nem veszélyeztetett, de azokon a területeken, ahol a fent felsorolt problémák jelentkeznek, lecsökkenhet a vízi denevérek egyedszáma. A búvóhelyek (padlás, barlang) bejáratának lezárása ezt a fajt is veszélyezteti. Az általános szárazodás a kisebb állóvizek kiszáradásával a táplálkozóhely eltűnését okozhatja. Az idős odvas fák kivágása a fő búvóhelyüktől fosztja meg a fajt.
 
Forrás: Bihari Z., Csorba G., Heltai M. (ed.) (2007): Magyarország emlőseinek atlasza. Kossuth Kiadó. Budapest. p. 360. ISBN 978-963-09-5610-9
 
 

Fajok elterjedése

Galéria

Sáv bezárása