Ugrás a tartalomhoz

Védett fajok

szürke hosszúfülű-denevér

Adatok

Magyar név: szürke hosszúfülű-denevér

Latin név: Plecotus austriacus

Tágabb kategória, magyar: Emlősök (osztály)

Tágabb kategória, latin: Mammalia (classis)

Szűkebb kategória, magyar: Denevérek (rend)

Szűkebb kategória, latin: Chiroptera (ordo)

Fokozottan védett: nem

Természetvédelmi érték: 50 000 Ft

Védetté nyilvánítás éve: 1901

Védelmet biztosító jogszabály melléklete: 2. melléklet

Egyezmények: Bern II., CMS II., EUROBATS

Irányelvek: Élőhelyvédelmi Irányelv IV.

További információk

Testhossz: 4,1-5,8 cm, alkarhossz: 3,7-4,4 cm, testtömeg: 5-13 g
 
 
Hazai elterjedés
Hazánk minden részén elterjedt, gyakori faj. Az alföldi, barlangoktól távoli helyeken is előfordul. Szinte minden településen előfordulhat.
 
Élőhely
A szürke hosszúfülű-denevér jól alkalmazkodott a lakott területekhez. Ideális élőhelye a kertes, ligetes, parkos településeken van. A nagyobb kiterjedésű erdőket kerüli. Nyári szállása templomok padlásán és tornyában, vagy kisebb épületek padlásán van. Télen földalatti búvóhelyet keres. Talán az egyetlen faj, ami házak alatti pincékben is gyakorta áttelel. A nyáron ismert nagy számú denevérhez képest, a barlangi telelőhelyeken csak elenyésző hányadukkal találkozhatunk.
 
Életmód
Szabadon lógva pihen búvóhelyén. Nem képez nagy kolóniákat, 20-25 példánynál több ritkán gyűlik össze egy szálláshelyen. Egy zempléni templom padláson 100 példányos szülőkolónia a legnagyobb, de számos 50 példány körüli kolónia is ismert szerte az országból. Téli álma októbertől márciusig tart. Telelés közben szabadon is kapaszkodhat a falon –ilyenkor a fülét a szárnyai alá hajtja (a résekben is) – vagy résekbe, repedésekbe is behúzódhat. Téli szálláshelyén, pincében 8 példány volt a legnagyobb „kolónia”. Nem szokott vándorolni. Általában néhány kilométeren belül van a nyári és téli szálláshelye is. Eddig regisztrált legnagyobb vándorlása Európában 79 kilométer volt.
 
Természetvédelmi megítélés
Európában nyugatról kelet felé haladva, egyre gyakoribb faj. Állománya valószínűleg csökkent, amit főként az élőhelyek elvesztésével magyaráznak, de a rovarölő szerek révén csökkenő rovarsűrűség és az esetleges közvetlen mérgezések is fontos veszélyeztető tényezők. Hazánkban a gyakoribb fajok közé tartozik, bár az utóbbi években csökkenő egyedszámát észleljük minden tájegységünkön. Leginkább a padlások felújítása és a tetőzet szigetelése veszélyezteti, bár az apró réseken is be tud jutni a padlástérbe. Barlangokban a turizmus zavarja a telelő példányokat.
 
Forrás: Bihari Z., Csorba G., Heltai M. (ed.) (2007): Magyarország emlőseinek atlasza. Kossuth Kiadó. Budapest. p. 360. ISBN 978-963-09-5610-9
 
 
 

Fajok elterjedése

Galéria

Sáv bezárása